Bár Luxemburgban rendkívül büszkék arra, hogy vallási alapú megkülönböztetésnek nyoma sincs az országban, a legújabb amerikai kutatások épp ennek ellenkezőjéről tanúskodnak. A 2013-as Religious Freedom Report alapján a vallási esélyegyenlőség nagyon gyenge lábakon áll a nagyhercegségben.

Annak ellenére, hogy Luxemburg vallási összetétele nem ad okot aggodalomra, az államvezetés rendkívül komolyan veszi a vallási vagy etnikai alapú konfliktusok megelőzését. Ez nem tűnik nehéz feladatnak, hiszen az országban kiemelkedően magas a római katolikusok aránya, Jean-Claude Juncker kormány pedig már évekkel ezelőtt elérte, hogy az oktatásban koncentráljanak a vallások közötti párbeszédre, és a nem keresztény vallások értékeit is ismertessék a fiatalokkal.

Francois Biltgen, aki 2013-ig felelt az ország vallási ügyeiért, szintén büszkeségét fejezte ki a megvalósult toleráns vallási párbeszéd miatt, szerinte Luxemburgban a vallási tolerancia és esélyegyenlőség példaértékű.

Ezzel szemben a 2013-as Religious Freedom Report egyáltalán nem a vallási esélyegyenlőség fellegváraként mutatja be a nagyhercegséget.

A jelentés az ENSZ égisze alatt elfogadott 1966-os Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát vette alapul, amely egyértelműen a vallási alapú különbségtétel mellőzését írja elő a részes államok számára.

A Luxemburgnak szóló értékelés nem vonja ugyan kétségbe a vallásszabadság meglétét, de kemény kritikát intéz a kormány számára a Luxemburgban élő muszlim közösség és az állam közjogi viszonya kapcsán. A kritika alapját az jelenti, hogy míg az egyházak egy része a költségvetés elkülönített részéből, évente meghatározott összegben részesül, a luxemburgi muszlim közösség és az állam között nem létezik olyan jogi rendelkezés, amely erre kötelezné a mindenkori kormányt, így az egyébként jelentős számú muszlim közösség szűkös anyagi forrásokkal rendelkezik.

A tavaly őszi kormányváltás egyébként megannyi ígérettel szolgált a luxemburgi muszlimok számára, ugyanakkor a Bettel kormánnyal folyó tárgyalások máig eredménytelenek, így a kritika, miszerint a Luxemburgban több mint 10 ezer főt számláló vallási csoport hátrányos megkülönböztetésben részesül, továbbra is fennáll.

A heves politikai küzdelem közepette a gyakorlatban valóban kevés érzékelhető a vallási alapú feszültségből, hiszen a Ramadán végeztével a muszlim közösség július végén már negyedik alkalommal rendezte meg kültéri ünnepségét, amelyen más vallási csoportok is képviseltették magukat.

Tamara Judi