URam, te megvizsgálsz, és ismersz engem. 

Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. 

Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. 

Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam. 

Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. 

Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni. 

Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? 

Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy. 

Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, 

kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. 

Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! 

Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!

Zsolt 139,1-10.23-24.

VALÓDI A LÁTSZATBAN

Vizsgálj meg Istenem, ismerd meg szívemet! (Zsolt 139,23)

Párás és álmos a reggel, lassan visz a forgalom. Letérve a négysávos útról a külváros felé veszem az irányt. Az elmúlt hetek csapadékos időjárásának kátyúit kerülgetem a szürkére koptatott aszfalton. Néha későn veszem észre a tócsa alá rejtett gödröt, s nagyot döccen a kerék. 

Egy fehér autó halad előttem, hátulján zöld felirat: "Környezetvédelem és Vízgazdálkodás". Hosszú percekig követem, sem az út állapota, sem a szembejövő járművek sokasága nem engedi, hogy megelőzzem. Az út elágazik, a zöld feliratú autó balra fordul, és a kanyarban kidob az ablakon egy összegöngyölt csokoládépapírt. Nem hiszek a szememnek! Ez lenne a környezetvédelem, amit büszkén hirdet a felirat? A "Bort iszik és vizet prédikál" klasszikus esete jut eszembe, ami - ha őszinték vagyunk legalább önmagunkhoz, akkor bevalljuk - gyakran ránk is vonatkozik. Kifele sokszor más, szebb, árnyaltabb képet mutatunk, mint amilyenek valójában vagyunk. Kimondott szavaink a végrehajtott cselekedeteink éles kontrasztjai. De vajon kit csapunk be ezzel? Csakis önmagunkat, mert Isten előtt felesleges törékeny álarcaink viselése, hiszen a Teremtő már azokat a gondolatainkat is tudja, amiket még meg sem fogalmaztunk és embertársaink előtt is előbb, vagy utóbb feltárulkozik valódi énünk. Ha a körülöttünk lévő világ látszat is csupán, legalább mi maradjunk benne valódiak...

Imádság: Urunk, köszönjük, hogy te jól ismersz minket. Ámen.

Mi a látszat és mi a valódi bennem? 

Paudits Zoltán (Sükösd, Magyarország)