Isten tudja, hogy milyen embernek lenni. Amikor határidőkről, sorbanállásról, nehéz időszakokról beszélünk, Ő megérti. Ő is átélte, hiszen itt élt a földön. Betlehem miatt van egy Barátom a mennyben.

Betlehem miatt van egy Megváltóm a mennyben. Az első karácsonykor kezdődött az, amit a húsvét ünnepel. A gyermek a jászolban a keresztrefeszített Király lett. És mivel Ő ezt tette, az én bűnlajstromom teljesen üres. A kegyelem miatt tiszta lapom van. Az Ő ajánlatában nincsenek apróbetűs részek. Ő nem mondja: „Tisztítsd meg magad, mielőtt Hozzám jössz.” Ehelyett így szól: „Csak gyere Hozzám, és én tisztává teszlek.” Nem az számít, én mennyire fogom Őt, hanem az, hogy Ő mennyire fog engem. És Ő biztos kézzel tart engem.

A jelenléte is ilyen bizonyos az életemben. Isten mindig közel van hozzánk. Mindig értünk van. Mindig bennünk van. Mi elfeledkezhetünk Róla, de Ő soha nem feledkezik meg rólunk. Mindig mi járunk az eszében és mi szerepelünk a tervében. Úgy nevezi magát: „Immánuel”, ami annyit tesz, hogy velünk az Isten (Máté 1:23).

Nem csak „Isten alkotott minket”.

Nem csak „Isten gondol ránk.”

Nem csak „Isten felettünk van.”

Hanem Isten velünk van. Isten ott van, ahol mi vagyunk: az irodában, a konyhában, az autóban. Ugyanazt a levegőt lélegezte be, amit mi, és ugyanazon a földön járt, amin mi. Isten velünk van!

Isten mindig közel van hozzánk. Betlehem csak a kezdet volt. Jézus megígért egy második felvonást. Azonban, akkor már nem csendes éj lesz. Az ég meg fog nyílni, trombiták hangja hallatszik és egy új királyság veszi kezdetét. A sírok megnyílnak és a halál tele teljesen megolvad. Ő minden könnyet letöröl majd a gyermekei arcáról: „Tűnj el szomorúság, betegség, kerekesszék és rák! Elég volt belőled fájdalom, félelem és rettegés! Halál, te most elpusztulsz! Élet, te pedig örökké uralkodsz!” A jászol arra hív, hogy bátran higgyük el, hogy a legjobb még csak ezután következik. És ez akár ma is elkezdődhet.

De ha nem is ma lesz az a nap, akkor is tudhatjuk, hogy egyik nap sem véletlen. Egyetlen cselekedet sem történik találomra, vagy feleslegesen. Csak nézd meg a betlehemi születést. Egy király népszámlálást rendelt el. József kénytelen volt útra kelni. Mária a nagy pocakjával egy szamár hátán utazott. A fogadóban teltház volt. Későre járt az idő. Az egész egy nagy zűrzavar volt. Mégis a zűrzavarból megszületett a remény.

Most is így van. nem szeretem a zűrzavart. De szeretem a karácsonyt, mert arra emlékeztet, hogy „minden összedolgozik azoknak a javára, akik Istent szeretik” (Róma 8:28, EF).