Tanítványaihoz pedig így szólt Jézus: "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok, mert több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál. Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis eltartja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál! De aggodalmaskodásával ki tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét? Ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi miatt? Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, az Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek! Ti se kérdezzétek tehát, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok. Mert mindezeket a világ pogányai kérdezgetik. A ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre. Inkább keressétek az ő országát, és ráadásul ezek is megadatnak nektek.

Lk 12,22-31.

VIGYÁZÓ TEKINTETEK OLTALMA

Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. (Péld 3,5-6)

Tavaly megpróbáltam felvételizni szociális munkás posztgraduális képzésre. Miután kétszer sem sikerült bejutnom országunk legjobb szociális oktatást biztosító főiskolájára, jelentkeztem egy másik jól ismert főiskolára. Könnyen átjutottam az első írásbeli teszten és a csoportos megbeszélésen. A második fordulós meghallgatás döntő fontosságú volt a felvételhez, és úgy éreztem, viszonylag jól sikerült. Azonban, amikor az eredményeket kifüggesztették, a nevemet a várakozó listán találtam, és nem a felvételt nyertek között. 

Nagyon csekély esélyem volt a bejutásra, de nagyon hittem és bíztam Istenben. Csodára vártam. Hiába, így aztán lehangoltan, összetört szívvel tértem haza. 

Néhány nappal később csörgött a telefonom, és arról tájékoztattak, hogy egy megüresedett helyre fölvennének a programba. Nem akartam hinni a fülemnek. 

Jelenleg a harmadik félévet végzem. Ez a tapasztalat megtanított arra, hogy mindig Isten szerető és vigyázó tekintetének oltalmában vagyunk. Megtanultam bízni Istenben, türelmesnek lenni, és nem feledni, hogy Isten a javunkra munkálkodik.

Imádság: Mindenható Isten, köszönjük, hogy velünk vagy, amikor a legnagyobb szükségünk van rád. Ámen.

Isten az akadályokat a kegyelem lehetőségévé változtatja. 

Sangeeta Saren (Nyugat-Bengál, India)