Aranyosi Ervin: Talán véget ér…
Talán véget ér a balsors,
amit nyög a büszke népünk!
Elnyomásnak, megtorlásnak
egyszer tán végére érünk.
Talán megfogjuk majd szépen
egymás kezét, összefogva,
talán végre áldás szállhat
miránk, büszke magyarokra!
Talán új világ lesz végre,
felvirágzik ez az ország,
nem hagyjuk, hogy kincseinket
farkashordák szerte hordják!
Talán ledobjuk a láncot,
amit hordunk Mátyás óta,
talán szól népünk ajkáról
újra élő, boldog nóta!
Talán végre visszavesszük,
ami miénk, ősi jussunk.
Tán az Isten is velünk lesz,
hogy már végre révbe jussunk!
Talán erős lesz a népünk,
önellátó lesz a nemzet,
utódoktól felvirágzó,
kiket magyar szülő nemzett.
Talán újra kalákában
építhetjük szép hazánkat,
s újra magyar lesz az Isten,
jog és törvény, ami ránk hat!
Talán szabad lesz a lélek,
és a testünk egészséges,
újra jelentős csodákat
tehetünk, vihetünk véghez!
Talán, aki tud, tanítja,
így lel méltó követőre,
saját népét gazdagítja,
nyomot hagyva lép előre!
Talán, majd az utódaink
tőlünk igazat tanulnak,
s birtokában lesznek kincsnek,
igazságnak, büszke múltnak!
Talán még valóra válhat,
hiszem, sosincs hozzá késő,
megvan még a józan eszünk,
s kezünkben még ott a véső!
Faragjunk embert magunkból,
egyedekből büszke népet!
Szeretettel, jó szándékkal,
álmodjunk új jövőképet!
Ne csak feltételes módban,
sose függjünk többé mástól,
merjünk tenni, cselekedni,
nem félve az elmúlástól!
Van-e erő, mely erősebb
Istenünknél? Egyáltalán?
Legyen erős a reményünk,
legyen a lét több, mint TALÁN(Y)!
A szeretet erejével
tartsuk egyben ezt a népet,
hisz mi MAG-unk MAG-ok vagyunk,
s bölcsőnk az anyatermészet.
Isten áldd meg hát a magyart,
add vissza minden reményünk,
kérünk, mutass utat nekünk,
s emeld újra fel a népünk!
Kommentáld!