Hajdu Sára: Levél Jézuskának
Édes, drága Jézuska, nézd most el nekem,
Hogy felnőttként írom hozzád a levelem.
Amikor kisgyermek voltam, megírták helyettem,
Varázslatos is volt minden ünnepem.
De most árva vagyok, egy szomorú kis árva,
Kinek a Mennybe költözött a drága Mamája.
Elfáradt szegénykém, nyugalomra vágyott,
Elmondtam én érte sok-sok imádságot.
Lassan közeleg a Karácsony, az első nélküle,
Az égből biztosan hullik majd, néhány hópihe.
A házakba béke költözik, a szívekbe szeretet,
Kinek a szeméből könny folyik majd, az egyedül én leszek.
Ezért hát Jézuskám, csak egy kérésem lenne,
Mutasd meg az utat, mely hozzá elvezetne.
Vagy küldj értem egy Angyalt csilingelő szánon,
Nem kérek én mást, mert csak ez az én álmom.
Hogy vele lehessek az Áldott ünnepen,
S minden, mi szép volt, most is oly szép legyen.
Egymás szívét ölelve énekeljünk csendben,
S boldogok legyünk újra, újra mind a ketten.
Mert nélküle nekem már nincs karácsony,
Ő sütötte mindig a kedvenc kalácsom.
S most ez az illat is úgy hiányzik nekem,
Érted már Jézusom, hogy én csak Őt szeretem?
És ha kérésem egyszer valóra fog válni,
Megszűnik a távolság, nem fog közénk állni.
Szép lesz majd az ünnep, de addig a karácsonyfa alatt
Őrzöm az emlékét, s közben szívem majd meghasad.
Kommentáld!