Azután így folytatta Jézus: "Egy embernek volt két fia. A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Erre megosztotta köztük a vagyont.
Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott.
Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki."
"Ekkor magába szállt és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt.
A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek.

Lk 15,11-21.

A NYALÓKA LECKÉJE

Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. (Mt 6,10)

Gyerekkoromban rendszeresen elhaladtunk az édességek sora mellett az áruházban, ahol mindig vásároltunk. Minden alkalommal kértem egy csalogató nyalókát, ami 14 centi átmérőjű volt. A folytonos visszautasítás után anyukám egy nap megenyhült, és vett nekem egy nyalókát. Először lelkendeztem. De ahogy a délután haladt, belefáradtam a nehéz, ragadós nyalóka cipelésébe. Anyukám figyelmeztetett, hogy ha leteszem, bepiszkolódik, és ki kell dobni. Így tanultam meg, hogy amire olyan nagyon vágyunk, az nem feltétlenül mindig jó.
A Biblia számos olyan embert mutat be, akik akartak valamit, amiről aztán kiderült, hogy nem túl jó.
Például a tékozló fiú kikérte az örökségét apja halála előtt. Miután gyorsan eltékozolta vagyonát, elszegényedett és éhezett.
Sokszor csodálkoztam, vajon az apa miért egyezett bele, hogy kiadja a fia örökségét. Talán ugyanazt a leckét szánta neki, mint anyukám nekem a nyalóka esetében.
Időnként Isten is meg akarja tanítani ugyanezt a leckét nekünk. Én azt tanultam meg, fontos úgy befejeznem az imáimat, hogy "legyen meg a te akaratod". Isten tudja, mi a legjobb nekem.

Imádság: Drága Urunk, köszönjük, hogy annyira szeretsz minket, hogy időnként nem adod meg, amit kérünk. Ámen.

Isten szeretetből mond nemet, és új irányba tereli életünket.
Mary Hunt Webb (Új-Mexikó, USA)