A karmesternek: "A szőlőtaposók" kezdetű ének dallamára. Kórah fiainak zsoltára.
Mily kedvesek a te hajlékaid, ó Seregek URa!
Sóvárog, sőt eleped a lelkem az ÚR udvarai után. Testem és lelkem ujjongva kiált az élő Istenhez.
Még a veréb is talál házat, és a fecske is fészket, ahova fiókáit helyezi oltáraidnál, Seregek URa, királyom és Istenem!
Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged! (Szela.)
Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utaidra gondol.
Ha a Siralom völgyén mennek is át, források völgyévé teszik azt, az őszi eső is elárasztja áldásával.
Újult erővel haladnak, és megjelennek Istennél a Sionon.
URam, Seregek Istene, hallgasd meg imádságomat! Figyelj rám, Jákób Istene! (Szela.)
Istenünk, pajzsunk, nézz ránk, tekints fölkented személyére!
Bizony, jobb egy nap a te udvaraidban, mint máshol ezer. Jobb az Isten háza küszöbén állni, mint a bűnösök sátraiban lakni.
Mert nap és pajzs az ÚR, kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. Nem vonja meg javait az ÚR azoktól, akik feddhetetlenül élnek.
Seregek URa, boldog az az ember, aki benned bízik!

Zsolt 84.

VESZTESÉGEK

Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az Urat, és bíznak benne. (Zsolt 40,4)

Egyik nap hajvágás közben a fodrászom a kemoterápián szerzett tapasztalatairól mesélt. Beszélt a félelmeiről, az orvosi vizsgálatokról, a haragjáról és kétségbeeséséről. Amikor véget értek a kezelések, fizikailag és érzelmileg is gyógyulni kezdett.
Azon a nyáron beültette kertjét. "Eddig semmit sem tudtam a kertészkedésről, de ez egy jó terápia volt. Amikor a paradicsom virágzott, annyira boldog voltam; de amikor elhervadtak a virágok, sírtam, mert nem tudtam, hogy az a gyümölcsök fejlődésének kezdetét jelenti. Amikor megnőttek és megértek, egész nyáron házi mártásokat ettünk." - mondta.
Szavai az élet veszteségeire emlékeztettek.
Fiatal korban könnyű reménykedni és tervezni, de később kezdjük elveszíteni egyik dolgot a másik után.
A gyerekek felnőnek és kirepülnek, állások megszűnnek, betegségek jönnek, és barátokat veszítünk el. Végül úgy érezzük, hogy már nincs mit veszítenünk.
Idővel látni kezdjük, hogy Isten a veszteségek helyére valami újat és váratlant ad: egy baráti támogatást, új érdeklődési irányt, együttérzést mások iránt, amire képtelenek lennénk a korábbi veszteségek nélkül. Istennél a veszteség nem az utolsó szó.

Imádság: Köszönjük Istenünk szeretetedet, ami soha nem hagy cserben bennünket, és ami mindig reménnyel tölt el, bárhová sodor is minket az élet. Ámen.

Amikor a veszteség rám nehezedik, azt keresem, amit Isten készít számomra.
Eleanor Cowles (Oregon, USA)