"Ugye öt verebet adnak két fillérért: mégsem feledkezik meg közülük egyről sem az Isten. Nektek pedig még a hajatok szálai is mind meg vannak számlálva. Ne féljetek, ti sok verébnél értékesebbek vagytok!"
Lk 12,6-7.
EGY ÚJ BARÁT
Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy. (Ézs 43,1)
Időnként hallom a munkatársaimat szóba elegyedni a takarító személyzettel az irodaházunkban. Régen kényelmetlenül éreztem magam, sőt képtelen voltam megszólalni ilyen helyzetben, mert felsőbbrendűnek képzeltem magam, hiszen ők viszik ki a szemetet, amit én irodistaként termelek. A beszélgetés helyett inkább csak annyit mormoltam, hogy "Hogy van?" és "Köszönöm."
Egyik nap az egyik takarító kezdeményezett beszélgetést. Most már minden nap rám köszön, miközben a nevemen szólít, és sokszor megmosolyogtat. Kedves, vicces, a barátaimról és a munkámról érdeklődik. Cserébe én is intek, köszönök, megkérdezem, hogy jól telik-e a napja, és elmondom, hogy remélem, következő nap is találkozunk. Ez a barátság Isten ajándéka, amit nem vártam, és nem is én kezdeményeztem.
Az új barátom kedvessége figyelmeztet, hogy merészkedjek ki a komfortzónámból, keressem a kapcsolatot a körülöttem lévő emberekkel. Az új barátommal beszélgetve eszembe jut, milyen jó, ha észrevesznek, a nevemen szólítanak, és megbecsülnek: mindez áldás Istentől és az emberektől.
Amikor eszünkbe jut, hogy Isten a nevünk szerint ismer, és keresi velünk a kapcsolatot, cserébe mi is felajánlhatjuk azt az ajándékot másoknak, hogy észrevesszük és megbecsüljük őket.
Imádság: Szerető Istenünk, nyisd fel szemünket és fülünket a körülöttünk élők felé. Ámen.
Isten kit hoz elém, hogy barátkozzak vele?
Joanna Bradley (Tennessee, USA)
Kommentáld!