Mert ki vagyok én, és mi az én népem, honnan volt erőnk ilyen önkéntes adakozásra? Bizony tőled van mindez, és csak azt adtuk neked, amit kezedből kaptunk.
Mi jövevények és zsellérek vagyunk előtted, mint minden ősünk. Napjaink olyanok a földön, mint az árnyék: nincs állandóságuk. URunk Istenünk! Ez az egész halom kincs, amelyet összeadtunk, hogy neked, a te szent neved tiszteletére templomot építsünk, a te kezedből való, és a tied lesz mindez! Tudom, Istenem, hogy te a szíveket vizsgálod, és gyönyörködsz az őszinteségben. Én mindezt őszinte szívvel, önként adtam, és most örömmel látom, hogy önként adakozott neked néped, amely itt összegyűlt.
URam, őseinknek, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene, tartsd meg örökre néped szívében ezt a gondolatot és szándékot, és kösd magadhoz szívüket.
1Krón 29,14-18.
AJÁNDÉKAINK
Csak azt adtuk neked, amit a te kezedből kaptunk. (1Krón 29,14)
Már nem emlékszem, hány éves voltam, de először vásároltam karácsonyi ajándékot egyedül. A szüleim adtak pénzt, és elengedtek egy közeli bevásárlóközpontba. Bementem az egyik boltba, és kitettem a pénzemet a pultra. Az eladó pedig segített kiválasztani egy brosst és egy lila kendőt édesanyámnak. Most először legalább olyan izgatottan vártam, hogy lássam anyukámat kinyitni az ajándékát, mint a saját ajándékaimat.
Visszatekintve, hálás vagyok az eladónak, aki olyan sok időt szánt arra, hogy nekem segítsen. Tudom, hogy semmit sem adhattam anyukámnak, amit ne tőle kaptam volna, és hogy ő sokkal szebbet is tudott volna venni magának, mégis biztos vagyok benne, hogy nagyon örült az ajándékomnak.
Ugyanígy mi sem adhatunk semmit Istennek, amit ne ő adott volna nekünk. Mindenünk, az erőnk és minden képességünk Istentől való ajándék. Mégis hiszem, hogy Isten örül annak, amit adunk neki.
Imádság: Istenünk, köszönünk mindent, amivel megajándékoztál bennünket. Köszönjük a lehetőséget, hogy mi is adhatunk valamit cserébe. Ámen.
Ha másoknak adunk, azzal Isten iránti hálánkat fejezzük ki.
Drew Sappington (Florida, USA)
Kommentáld!