A karmesternek: Dávid zsoltára.
Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny.
Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul.
Nincs szó és nincs beszéd, hangjuk sem hallatszik,
mégis eljut hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig. Sátrat készített a napnak, amely mint vőlegény jön ki szobájából, örül, mint egy hős, hogy futhat pályáján.
Elindul az ég egyik szélétől, átível a másik széléig, nincs rejtve melege elől semmi.
Zsolt 19,1-7.
KÉMIA ÓRA
És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. (1Móz 1,31)
Mivel keresztény iskolába jártam, minden nap volt hittanóra, és évente legalább egyszer el kellett mondani, miben látjuk Istent munkálkodni. Mindig ugyanazt válaszoltam: látom Isten munkáját a családomban és a természetben.
Soha nem vettem igazán komolyan a kérdést, ezért nem is gondolkodtam el komolyan azon, valójában miben veszem észre Isten jelenlétét.
Egyik kémiaórán az atomok bonyolult elektronszerkezetéről tanultunk. Miközben egy nehéz egyenletet próbáltam megoldani, arra gondoltam:
Ki alkotta ezt ilyen bonyolultra? Aztán rájöttem, hogy az alkotta az egész világot, aki az atomokat is létrehozta.
Isten teremtette a Földet és rajta az ivóvizet, az ehető növényeket, a levegőt, amit belélegzünk, és mindezt tökéletes távolságra a Naptól ahhoz, hogy élni tudjunk rajta.
Addig is csodáltam Istent, akit láttam a természetben, de többet kellett tanulnom róla, hogy igazán felismerjem, milyen bámulatos világot alkotott, melyben ezek az apró, bonyolult elemek tökéletes összhangban működnek.
Imádság: Drága Istenünk, köszönjük ezt a csodálatos világot, amit alkottál. Add, hogy mindenhol meglássuk a te szeretetedet és irgalmadat! Ámen.
Minél többet látok a világból, annál jobban észreveszem a hatalmas Istent benne.
Ali Southard (Észak-Karolina, USA)
Kommentáld!