Történt egyszer, hogy valahol imádkozott Jézus, és mikor befejezte, így szólt hozzá egyik tanítványa: "Uram, taníts minket imádkozni, mint ahogy János is tanította a tanítványait."
Ő pedig ezt mondta nekik: "Amikor imádkoztok, ezt mondjátok:
Atyánk, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod.
A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként.
És bocsásd meg a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vigy minket kísértésbe."
Azután így szólt hozzájuk: "Ki az közületek, akinek van egy barátja, és elmegy hozzá éjfélkor, és ezt mondja neki: Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret, mert útról érkezett egy barátom, és nincs mit elébe tegyek; - és az így válaszolna belülről: Ne zaklass engem, az ajtó már be van zárva, és velem együtt gyermekeim is ágyban vannak; nem kelhetek fel, hogy adjak neked!
Mondom nektek, ha nem is kelne fel, és nem is adna neki azért, mert barátja, tolakodása miatt fel fog kelni, és megadja neki, amire szüksége van."
"Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.
Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik.
Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle, vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?"

Lk 11,1-13.

ÉLETFORMA

Szüntelenül imádkozzatok! (1Thessz 5,17)

2002 tavaszán kerestem életem célját, és szerettem volna visszatalálni Istenhez. Körülbelül tíz nebáncsvirágot ültettem a hikori fánk köré, a virágöntözésre fordított időt pedig arra használtam, hogy imádkozzam a családomért, a közeli barátokért, hazánkért és országunk vezetőiért. Minden egyes növény egy személyt jelképezett; arról viccelődtem a lányunkkal, hogy az övé a legnagyobb és a legszebb virág.
A viráglocsolás mint egyszerű dolog, lehetőséget adott, hogy Istenhez beszéljek, és egyúttal figyeljek is rá. Számomra ezek az alkalmak nagyon várt, békességes idők voltak. Végül már az esős napokon odabent is elkezdtem imádkozni.
Az imádság fokozatosan a szokásos reggeli tevékenységeim részévé vált az időjárástól függetlenül. Könnyű volt hálásnak lenni a kora tavaszi és a nyári hajnalokon, melyek sok örömöt jelentettek. De az örömömet a szürke és nyomasztó napokra is át tudtam menteni, melyekért ugyanolyan hálás voltam.
A viráglocsolós imádságaimból egész napos imaélet lett: vezetésért imádkozok vagy hálát adok azokért az időszakokért, amikor Isten vezetése keresztülsegített a nehéz helyzeteken. Az imádság visszavezetett Istenhez, és életforma lett számomra.

Imádság: Istenünk, irányítsd úgy életünket, hogy mindig találjunk időt a veled való beszélgetésre. Segíts bölcsességedre és vezetésedre figyelnünk! Ámen.

Egy egyszerű ima segítségével kapcsolatba léphetek Istennel.
Linda Kinde (Ohio, USA)