Te fakasztasz forrásokat a völgyekben, hogy folydogáljanak a hegyek között.
Megitatnak minden mezei vadat, a vadszamarak csillapíthatják szomjukat.
Fölöttük laknak az égi madarak, sűrű lombok között énekelnek.
Megöntözöd onnan fentről a hegyeket, alkotásaid gyümölcsével jól tartod a földet.
Füvet sarjasztasz az állatoknak, növényeket a földművelő embernek, hogy kenyeret termeljen a földből,
és bort, ami felvidítja az ember szívét, és ragyogóbbá teszi arcát az olajnál, a kenyér pedig erősíti az ember szívét.
Jóllaknak az ÚR fái is, a Libánon cédrusai, melyeket ő ültetett,
ahol fészket raknak a madarak, és a ciprusfákon gólya lakik.
A magas hegyeken a zergék, a sziklákon a mormoták találnak búvóhelyet.
Te alkottad a holdat, hogy jelezze az ünnepeket, és a napot, amely ismeri pályáját.
Ha sötétséget támasztasz, éjszaka lesz, amikor nyüzsög az erdő mindenféle vadja,
az oroszlánok zsákmányért ordítanak, sürgetve Istentől eledelüket.
Ha felragyog a nap, visszahúzódnak, és tanyáikon heverésznek.
Az ember munkába indul, és dolgozik egészen estig.
Milyen nagy alkotásaidnak száma, URam! Valamennyit bölcsen alkottad, tele van a föld teremtményeiddel.
Ott van a nagy és széles tenger! Számtalan lény nyüzsög benne: kisebb és nagyobb állatok.
Ott járnak a hajók, és a cethal, amelyet azért formáltál, hogy játszadozzál vele.
Mindezek arra várnak, hogy idejében adj nekik eledelt.
Ha adsz nekik, szedegetnek, ha bőkezű vagy, jóllaknak javaiddal.

Zsolt 104,10-28.

TÖRŐDNI A TEREMTMÉNYEKKEL

Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. (Mt 6,26)

Vasárnap reggel az ablakból nézegettem a hátsó kertet, amit vastag hóréteg borított. Miközben ott álltam és gyönyörködtem a téli tájban, észrevettem, hogy a hatalmas jegenyefenyő lehullatta apró tobozait - átadva a magvakat a földnek, ahol nyulak, mókusok és madarak örvendeztek a természet ajándékának.
Istentisztelet után újra megálltam csodálni a havas tájat, amiről mindig Isten és a teremtett világ jut eszembe. Egy friss réteg hó esett, és a fenyőfa alatt a hó tetejére újabb apró tobozok potyogtak. Mintha Isten megrázta volna a faágakat, hogy újra enni adjon az állatoknak. A látvány tökéletes kiábrázolása volt a fent idézett igeversnek. Eszembe jutott, milyen jó érzés élelemmel és vízzel gondoskodni a madarakról egész évben. Isten keze lehetek a teremtményeiről való gondoskodásban, és betölthetem azt a szerepet, amit ő mindnyájunknak szán.
Az állatokat figyelve a kertemben kicsit irigyeltem a gondtalan életüket. Ők tényleg nem vetnek, nem aratnak és nem aggódnak semmi miatt. Isten mégis gondoskodik róluk közvetlenül a természet által, és közvetve olyan embereken keresztül, akiknek örömöt okoz törődni Isten teremtményeivel.

Imádság: Mennyei Atyánk, köszönjük a megtiszteltetést, hogy gondoskodhatunk a teremtett világról. Ámen.

Ha Istent szeretjük, szeretjük az ő alkotásait is.
Nancy Allman-Bull (Ohio, USA)