Felőletek azonban szeretteim, jobbat gondolunk, ami üdvöséggel jár, még ha így beszélünk is.
Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkeznék a ti cselekedeteitekről és arról a szeretetről, amelyet az ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és most is szolgáltok.
De kívánjuk, hogy közületek mindenki ugyanazt az igyekezetet tanúsítsa mindvégig, amíg a reménység egészen be nem teljesedik, hogy ne legyetek restek, hanem kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket.
Zsid 6,9-12.
SZÁMÍT?
Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkeznék cselekedeteitekről és arról a szeretetről, amelyet az ő nevében tanúsítottatok. (Zsid 6,10)
Miközben a nyári hőségben autóval haladtunk Romániában, a bibliatáborunk egyik tagja azt kérdezte egy másiktól: "Mit tanít neked Isten ezen a héten?"
Ez a kérdés foglalkoztatott jó néhány napon keresztül. Mit tanít nekem Isten? Egész biztosan azért vitt el Romániába, hogy néhány sorsfordító igazságot mutasson meg. Mégsem láttam semmi tanulságot a magam számára, és azt sem, hogy valami hatást elértem-e a bibliaiskolai foglalkozások vagy dicsőítések alatt, ahol sokan meg sem értettek.
Egészen szerdáig, amikor egy kicsi lány átnyújtott egy szál százszorszépet és egy nyuszis-pillangós képet. A tolmács lefordította anyukája szavait: "A kislányom ön miatt jön a bibliaiskolába. Azt gondolja, hogy szép a mosolya és a hangja."
Amikor missziós utakra járunk, ingyen konyhán segítünk, vasárnapi iskolában tanítunk éveken át, talán elgondolkodunk, hogy számít egyáltalán az, amit teszünk? Az a nyuszis kép és a kis virág rádöbbentett, hogy amikor Istennek engedelmeskedünk, ő kiterjeszti szolgálatának hatását oly módon, amit elképzelni sem tudunk. A mi elhívásunk elvégezni a feladatot.
Imádság: Mennyei Atyánk, segíts örömöt lelnünk abban a munkában, amit ránk bíztál! Hadd legyen áldás mások számára minden tettünk! Ámen.
Az Istennek végzett munka nem vész el.
Kristen G. Johnson (Washington, USA)
Kommentáld!