"Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja."
"Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot.
Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.
Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád?...

Mt 25,31-46.

ISTEN HÍV

A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg. (Mt 25,40)

Sokáig viaskodtam, hogy felszentelt lelkész legyek-e. Gyakran hallottam másoktól, hogy Isten hangját hallották. Habár erős vágyat éreztem a szolgálat iránt, én nem hallottam Isten hívását.
Egy alkalommal a lelkészünk szólt, hogy a közeli gyülekezet lelkésze megbetegedett, és megkérdezte, hogy tudnék-e prédikálni vasárnap délelőtt. Nagy aggodalommal készültem. Amikor megérkeztem a templomba, az emberek szeretettel fogadtak, és nagy békességet éreztem, amikor prédikáltam.
Később további lehetőséget kaptam, hogy laikus prédikátorként kisebb gyülekezetekben szolgáljak, és végül felkértek, hogy legyek két gyülekezet lelkésze. Nagyon sokat tanultam ezeknek a gyülekezeteknek a tagjaitól, és hálás vagyok türelmükért és bátorításukért. Később elkezdtem hivatalos tanulmányaimat, és évekkel később felszenteltek.
40 év elteltével látom, hogy Isten engem akkor elhívott - a kapott lehetőségeken és az emberek szeretetén keresztül, akik elbizonytalanodásomnál is segítettek szolgálatomat folytatni.
Talán nem halljuk Isten hangját, és nem látunk angyalokat, de ha látjuk a szükséget, és képesek vagyunk betölteni azt, akkor bizonyára Isten szolgálatra hív bennünket.

Imádság: Urunk, hálát adunk azért, hogy téged szolgálhatunk, akár az éhezőket tápláljuk, akár igédet hirdetjük. Ámen.

Azzal, hogy másoknak segítünk, Isten hívására válaszolunk.
Thad Carter (Texas, USA)