Mert meg van írva: "Elvesztem a bölcsek bölcsességét, és az értelmesek értelmét elvetem." Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vitázója? Nem tette-e bolondsággá Isten a világ bölcsességét? Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket. És miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt, az Isten ereje és az Isten bölcsessége.
Mert az Isten "bolondsága" bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten "erőtlensége" erősebb az emberek erejénél.
Mert nézzétek csak a ti elhivatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők. Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket: és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek; és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket; hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt. Az ő munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok...

1Kor 1,18-31.

MEGVÁLTÓ SZERETET

Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék. (1Kor 1,31)

2003-ban depresszió miatt kórházba kerültem. A kép, hogy lelkipásztor felesége vagyok, és mindent kézben tartok, összetört. Két hetet töltöttem kábítószerfüggők, skizofrének és alkoholisták között. A társadalom normái szerint sikertelenek és kirekesztettek voltunk: gyengék, összetörtek és megszégyenültek.
Miközben megosztottuk egymással történeteinket, a többiek vigasztalását és bátorítását tapasztaltam meg. Kedves szavakat, egy érintést, vagy a "nem vagy egyedül" és "én szintén" csendes elfogadását ajánlották fel. Senki nem adott tanácsot, senki nem ítélt el. Senki sem volt jobb, mint a többiek. Mint kórházi betegek, nem tehettünk úgy, mintha jól lennénk.
Nincs köztünk különbség (Róm 3,23-24), hiszen mindenki "nélkülözi Isten dicsőségét", és Isten kegyelméből igazít meg.
A mai olvasmányban Pál emlékeztette a korinthusi gyülekezetet, hogy az érték nem a világi bölcsességben, gazdagságban vagy hatalomban rejlik, hanem a Krisztusban való identitásunkban.
Gyengeségeinkben Krisztus egyesít minket, és az ő bölcsességét, gazdagságát, hatalmát adja nekünk.
Már nem kell megfelelnem a magam által elképzelt lelkészfeleség szerepnek ahhoz, hogy elfogadjanak. Ehelyett törékenységemben tanúságot teszek Krisztusról, és őbenne dicsekszem.

Imádság: Megváltó Istenünk, bocsásd meg, ha jónak akarunk látszani mások előtt! Emlékeztess minket, hogy csakis benned lehetünk teljesek! Ámen.

Isten úgy szeret és fogad el, ahogy vagyok.
Jodi Harris (Kalifornia, USA)