Mert én nemsokára feláldoztatom, és elérkezett az én elköltözésem ideje. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon;
de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.
2Tim 4,6-8.
NEMES FUTÓVERSENY
Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. (2Tim 4,7)
Férjemmel, Kurttel naponta egy mérföldet gyalogoltunk a YMCA (Fiatalok Keresztény Egyesülete) fedett pályáján. Amellett, hogy edzettünk, szerettünk beszélgetni és egyszerűen együtt lenni.
Miután Kurt meghalt, abbahagytam a gyaloglást. Már nem volt olyan jó egyedül sétálni. Aztán végül meggyőztem magam, hogy szükségem van az edzésre az egészségem miatt, így visszatértem a pályára.
Keresztényként el kell végeznünk a futásunkat.
Bár tudom, hogy a 2Tim 4,7 nem szó szerint a futásról szól. Emlékeztet, hogy akkor is tovább kell folytatnom az életemet, ha Kurt már elment. A magányos gyaloglás lehetőséget ad az imára vagy a csendes éneklésre, Isten dicsőítésére.
A rákkal való küzdelemben Kurt megharcolta a nemes harcot. Befejezte a futást, sosem ingott meg a hite. Igen, magányos vagyok. Ám Krisztus segítségével én is tudok futni.
Sosem vagyunk teljesen egyedül, ha Krisztus velünk fut.
Imádság: Urunk, Istenünk, köszönjük, hogy elküldted Jézust, hogy velünk járjon életünk során, és sose maradjunk egyedül. Segíts megtartani a hitünket a végsőkig! Ámen.
Lehet, hogy magányosnak érzem magam, de Krisztusban sosem vagyok egyedül.
Sue Carloni (Wisconsin, USA)
Kommentáld!