"Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál?
Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk?
Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? Mit aggódtok a ruházatért is?
Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?"
"Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre.
De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek."

Mt 6,25-33.

MÉG ENGEM IS

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Jn 3,16)

Mindig nagyon keményen tanulok az iskolában. Sokszor hibázom, és édesapámnak kell ezeket észrevennie és elmagyaráznia. Annyira elbátortalanított az iskola, hogy azt kezdtem érezni, nem érdemlek meg semmi jót az életben.
Amikor elmondtam apukámnak, milyen értéktelennek érzem magam, elmagyarázta, hogy Isten kihívások elé állíthat minket, de át is fog segíteni ezeken. Erre az igeversre emlékeztetett: "Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem vagytok-e ti értékesebbek azoknál?" (Mt 6,26).
Azt gondoltam, hogy milyen jó azoknak a madaraknak; nem kell iskolába járniuk, és Isten mégis gondot visel róluk. Aztán a Jn 3,16-ot olvasta fel, és arra emlékeztetett, hogy mennyire szeret Isten.
Még ha el is rontom a dolgokat, Isten ad nekem oxigént, napfényt, ételt és sok jó dolgot, mert Isten mindnyájunkat nagyon szeret.
Most lelkesebben végzem a munkámat, mert tudom, hogy még ha hibázom is, Isten velem van és szeret.

Imádság: Urunk, köszönjük, hogy gondoskodsz rólunk - még ha azt érezzük is, hogy nem érdemeljük meg. Ámen.

Nem kell semmit tennem, hogy kiérdemeljem Isten szeretetét.
David Serdyukov (Moszkva, Oroszország)