"A laodiceai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az Ámen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete: Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból. Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen: tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss.
Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg! Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.
Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónusomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónusán. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!"

Jel 3,14-22.

ISTENRE FIGYELNI

Ha valakinek van füle a hallásra, hallja! Vigyázzatok arra, hogy mit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak. (Mk 4,23-24)

Mostanában sok időt töltök az otthonom tornácán ülve. De az élet nem mindig volt ilyen. 35 éves koromban elváltam, és négy gyermek édesanyjaként egyedül maradtam. Kora reggel keltem, hogy legyen időm egyedül lenni, és Istenre figyelni.
A gyerekeim mostanra felnőttek, de a kora reggeli időszak még mindig a legfontosabb része a napomnak. Ez az én időm, amikor hallgatom a nyitott, szerető szívű Istent. Miközben csendben ülök, egy madár csicsereg, vagy a levelek zizegnek, vagy az esőcseppek kopogtatják a tetőt. Egyszer, ahogy sütött a nap, kereszt formájú árnyék jelent meg a cédruskerítésemen. Amikor látom és hallom Isten jelenlétét ezekben a képekben és hangokban, megnyitom szívem az ő szeretetére.
A mennyei Atyámmal történő beszélgetések nyomán ma én is másképp hallgatok másokat.
A szavaik mögött gyakran meghallom összetört, szomorú és nyugtalan szívüket, amelyek hasonlóak, mint az enyém volt.
Meghallgatom őket, mert Isten is mindig meghallgat engem.
Fájdalomban, elfoglaltságban, szorongásban és életem nehéz körülményei között, amikor Isten szívére hallgattam, éreztem, hogy ő meghallgatott és megáldott.

Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy megtanítasz, hogyan hallgassunk rád. Segíts, hogy meghalljuk mások szívének hangját. Mutasd meg nekik is szereteted és gondviselésed! Ámen.

Ahogy Isten meghallgat, úgy hallgassak meg én is másokat!
Sarah Randall (Mississippi, USA)