Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben egykor éltetek e világ életmódja szerint; igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a lélekhez, amely most az engedetlenség fiaiban működik.
Egykor mi is mindnyájan közöttük éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk emberi természetünk szerint, éppenúgy, mint a többiek.
De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt - kegyelemből van üdvösségetek! - és vele együtt feltámasztott, és a mennyeiek világába ültetett Krisztus Jézusért, hogy megmutassa az eljövendő korszakokban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban.
Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.

Ef 2,1-10.

KEGYELEMBŐL KIVÁLASZTVA

Tudjuk, Istentől szeretett testvéreink, hogy választottak vagytok. (1Thessz 1,4)

Mai napig is emlékszem, ahogyan az általános iskolai testnevelésórán arra várok, hogy a két csapatkapitány közül az egyik beválasszon a csapatába. Többeket azonnal kiválasztottak, akik tornából tehetségesebbek voltak. Rettegéssel néztem, ahogy sorra kiválasztották a többieket, és én ott maradtam egyedül, nem kívánatos személyként. Végül én is sorra kerültem, de csak azért, mert a csapatkapitányoknak nem volt más választásuk.
Néhány ritka alkalommal azonban nem én voltam az utolsó. Ha egyik barátom volt a csapatkapitány, mindig hamarabb választott engem, mint a képességeim indokolták. Irántam való szeretete arra késztette, hogy kiválasszon, és ne én legyek az utolsó a sorban. "Kegyelemből lettem kiválasztva" és megmenekültem attól a megalázó érzéstől, hogy nem akarnak engem.
Isten is így választ ki. A döntését nem a készségeimre, képességeimre vagy viselkedésemre, hanem az ő irgalmára alapozza - felém való szeretetére, a gyengeségeim ellenére.
Jóságom nem a sajátom, hanem Istené. Mindig észben kell tartanom ezt az igazságot, miközben másokra nézek, mert ő mindnyájunkat irgalmából választott.
Azért választott, mert ennyire szeret, és nem azért, mert mi ennyire jók vagyunk.

Imádság: Atyánk, köszönjük mérhetetlen irgalmadat. Segíts mások felé is továbbítani a tőled kapott kegyelmet! Ámen.

Hogyan tanúsíthatok irgalmat mások felé úgy, ahogyan Isten is irgalmas volt irántam?
Shirla Andes (Indiana, USA)