Szeretettel köszöntelek keresztény közösségünk honlapján!
http://erdelyikeresztyenek.network.hu Csatlakozz te is a közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Erdélyi keresztények-HATÁROK NÉLKÜL vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek keresztény közösségünk honlapján!
http://erdelyikeresztyenek.network.hu Csatlakozz te is a közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Erdélyi keresztények-HATÁROK NÉLKÜL vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek keresztény közösségünk honlapján!
http://erdelyikeresztyenek.network.hu Csatlakozz te is a közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Erdélyi keresztények-HATÁROK NÉLKÜL vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek keresztény közösségünk honlapján!
http://erdelyikeresztyenek.network.hu Csatlakozz te is a közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Erdélyi keresztények-HATÁROK NÉLKÜL vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Kérjük, add meg, hány másodpercenként változzanak a képek
Csendes lomha őszön
melegen süt le a nap.
A parkban sétálok épp,
s látom: itt egy pad.
Lágy anyóka ül azon,
arca barna és halovány.
Gondolataiba merül,
lelkén átjár a magány.
Szikkadt keze ráncos és
görcsös erein lépdel bús idő,
mégis békésen nyugszik
ölében, mint nyár után az ősz.
Számadást tart magában
a kedves, lágy anyó,
mert utazásra készül, mint
tavaszon, az olvadó hó.
Titkok lebbennek lelkében,
ezer elveszettnek hitt képzet,
emlék, élmény és fájdalom,
- amikor ránézek.
Szemét ő is rám emeli,
nem vádol, csak megadón néz.
És mintha hiányozna valaki,
mintha rándulna kicsinyt a kéz.
De lehet, hogy csak az idő,
a békés, áldott dajka
ringatja szikkadt húsát
ölében, a combjain rajta.
S most, mintha megölelne szemével
s lelkét nem adná máshoz,
majd lehunyja, mint aki
főpróbát tart a nagy-utazáshoz.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!