Köszönöm a megemlékezést és a szép verset ! Én is hoztam egyet,ime:

MÁTYÁS ANYJA

Szilágyi
Örzsébet
Levelét megirta;
Szerelmes
Könnyével
Azt is telesirta.
Fiának
A levél,
Prága városába,
Örömhírt
Viszen a
Szomorú fogságba:

„Gyermekem!
Ne mozdulj
Prága városából;
Kiveszlek,
Kiváltlak
A nehéz rabságból.

„Arannyal,
Ezüsttel
Megfizetek érted;
Szívemen
Hordom én
A te hazatérted.

„Ne mozdulj,
Ne indulj,
Én egyetlen árvám!
Ki lesz az
Én fiam
Ha megejt az ármány?

„Adassék
A levél
Hunyadi Mátyásnak,
Tulajdon
Kezébe,
Senkinek se másnak.”

Fekete
Viaszból
Nyom reá pecsétet;
Könyöklõn
Várnak az
Udvari cselédek.

„Ki viszi
Hamarabb
Levelem Prágába?
Száz arany,
Meg a ló,
Teste fáradsága.”

„Viszem én,
Viszem én,
Hét nap elegendõ.”
„Szerelmes
Szivemnek
Hét egész esztendõ!”

„Viszem én,
Hozom én
Válaszát három nap.”
„Szerelmes
Szivemnek
Három egész hónap!”

„Istenem,
Istenem,
Mért nem adál szárnyat,
Hogy utól-
Érhetném
Az anyai vágyat!” -

S ahol jön,
Ahol jön
Egy fekete holló;
Hunyadi
Paizsán
Ül ahhoz hasonló.

Lecsapott,
Lecsapott
Fekete szélvészbõl,
Kikapá
Levelét
Az anyai kézbõl.

„Hamar a
Madarat!...
El kell venni tõle!”
Szalad a
Sokaság
Nyomba, hogy lelõje.

Madarat
Nem egyet,
Százat is meglõnek:
Híre sincs,
Nyoma sincs
A levélvivõnek.

Napestig
Az erdõn
Ûzeti hiába:
Éjfelen
Kocognak
Özvegy ablakába.

„Ki kopog?
Mi kopog?
Egy fekete holló!
Nála még
A levél,
Vagy ahhoz hasonló.

Piros a
Pecsétje;
Finom a hajtása:
Oh áldott,
Oh áldott
A keze-irása!”


Nagyon kedves ez a vers nekem ,fogadjátok szeretettel.Üdv Tamás

Előzmény

Válasz

MÁTYÁST KIRÁLLYÁ VÁLASZTJÁK

Árván maradt Magyarország
Nagy Hunyadi halálával.
Ki lesz, aki szembeszálljon,
Török szultán hatalmával?

László király, gyenge király,
Alig mult tizenhat éves,
S gyilkos tettől, szörnyű tettől,
Álma gyötrő, keze véres.

Noha testvér-barátságát
Erős esküvel fogadta,
Nagy Hunyadi vitéz fiát,
Ifju Lászlót lefogatta.

Háromszor sujtott a hóhér
László göndör szép fejéhez,
A királynak minden álma,
Hej, azóta kinos, véres.

Fut, menekül, elbujdosik,
A büntudat szivét marja,
Arany-Prága városában
Meglelik egy reggel halva.

Mint a méhkas zug az ország:
Bünös igy jut kora végre!
Nem is lesz ur mifelettünk
Többé semmi nemzetsége!

A királyválasztó rendek
Összegyültek fagyos télen,
Egész Rákos mezején most
Nem volt száj, mely mást beszéljen...

Hiába is ajánlgatták
Lengyel királyt, német császárt
Külországi követ urak:
A magyar nem csinált vásárt!

Már Szilágyi Mihály urat
Készségesen meghallgatták,
S a vén vitéz ily szavakra
Nyitja meg hófedte ajkát:

"Idegenből való király
Ránk még sosem hozott áldást.
Jó magyarok, mit habozunk?
Válasszuk meg Hollós Mátyást!"

Pest-Budának minden tornya
Harsogó viváttól rengett,
Hogy királlyá kiáltották
Hunyadi fiát a rendek.

Volt nagy öröm az országban,
Milyen nem volt régtől óta,
Szájról-szájra szerte-széjjel
Akkor zengett ez a nóta:

Mátyást mostan választotta
Mind ez ország királyságra,
Mert őt adta Isten nékünk,
Mennyországból oltalmunkra.
Szentimrei Jenő versével köszönöm a megemlékezést drága Erzsike.
Fejet hajtunk nagysága előtt!

Válasz