AZT ,AMI FÁJT...
Azt, ami “plusz” volt az életemben,
Ma azt szeretném megköszönni!
Amikor vidáman harsonáztam,
nemigen tudtam Eléd jönni,
elégedett, boldog napjaimban
olyan könnyen elbíztam magam,
ha valami eredményt elértem,
szinte dicsért a saját agyam…
Nem. Ma azt szeretném megköszönni,
ami f á j t nekem: nyersen, nagyon,
amikor azt kezdtem énekelni,
hogy “Uram, irgalmad szomjazom!”
Énekeltem… hang és dallam nélkül,
és Rád kapcsolódott a tekintetem,
mert azt csak a könnyeken át láttam,
Mindenség Ura: Atyám vagy nekem!
A szenvedésben néven szólítottál,
a szenvedésben ott voltál velem!
Hogy oltókésed elevenbe vágott,
Az volt számomra a kegyelem!
Ez a “plusz” az ember életében:
a megtisztító áldott fájdalom,
akkor is, ha minden fény kialszik,
más szavunk nincs, már csak az hallatszik,
hogy “Uram, irgalmad szomjazom!”
ÁMEN
-----------------------------------------------
HÁLA
Uram, a szívem háladalba fog:
Megköszönök Neked minden napot,
Melyen szereteted érezhetem,
Minden parányi fényt az életen,
Minden vigaszt sivatag-út alatt,
Minden mosolygó, meleg sugarat.
Vihart ígérők bár a holnapok,
Te vagy, aki a szívem biztatod!
Ha ma egy porszem terhet hordozok,
Talán Te holnap le is oldozod!
Hogy adjak hálát, hogy te szüntelen,
Amerre járok, ott vagy énvelem?
Minden kicsiny madárka énekét,
Minden bajt, mely Hozzád visz közelebb,
Minden nyugalmas percemet,
Tovasuhanó minden felleget,
Cseppecske boldogságot, örömöt
Ujjongó háladalban köszönök!
Minden egyes meleg tekintetet,
Minden egyes virághintő kezet,
Minden testvérszívet, felém verőt,
Közösen hívő, hordozó erőt:
Mindezt az üdvöt itt és odafönn
Köszönöm! Mindörökké köszönöm!
ÁMEN
Kommentáld!