Az imádság mély és álhatatos csendjében
jövök hozzád, Uram koldusan, szegényen.
Hozzád, a jóság és irgalom Istenéhez, mert
Te vagy reményem, hitem és világom,
Istenem, hallgasd meg az én imádságom.
Sem ég, sem föld nem zárhat el tőlem,
mert hitem a csillagokon is túlra fölemelt.
Anya sorsa az enyém ezen a világon,
gondjaimat hozzád zokogva kiáltom,
és rendületlenül vallom és hiszem,
hogy meghallgatsz engem, hatalmas Istenem.
Uram, csak Tebenned tudok mélyen hinni,
és úgy sírok, ahogy csak az anyák tudnak sírni.
Istenem, Te tudod, milyen az anyai szív,
gyermeke sorsáért mennyit fáj, mennyit sír,
mert nélkülük nem teljes az én boldogságom,
Ó, irgalmas Istenem, hallgasd meg az én imádságom.
Add, hogy bűn álmából ők is ébredjenek,
bűnbánó szívükkel Tehozzád térjenek.
Ugye ezt az örömöt még megadod nekem,
Te biztos révem, drága menedékem.
Ez az én legforróbb esdő kívánságom.
Uram, térdre omolva, sírva kérlek, mert
el fog jönni az a nap, hogy már nem élek.
De amíg lesz két összekulcsolt kéz,
könnyes szem, mely föl, az égre néz,
s fájó anyai szív ezen a világon,
addig ostromol Téged mindig az én imádságom.
Jézusom, szeretlek és bízom benned. Amen
/számomra ismeretlen költő/
Kommentáld!