KAPTÁR ÉLET

Mostanság körülöttünk nem élünk ünnepi érzéseket,
A nap elbújt, és Sötét felhők borítják be életünket.
A bizonytalan jövőnk miatt élünk bezártságban,
Mint ahogy a méhek védelmet remélnek kaptárukban..

Halottak a falvak és a városok,
A látható térben szinte alig van élet,
E világon leginkább csak egy valamit tapasztalunk,
A vírus okozta, mindent átható félelmet.

Figyeljük meg a gyűjtögető méheket,
Hogy látják biztosítva a nehezebb életet?
Mindannyian fáradoznak szorgos munkával,
Hogy időben megteljen a kaptár táplálékkal.

Sokan azt hitték, hogy így, van élet a kaptáron belül,
És semmi másra már nem lesz szükségük ezen felül.
Vásároltak is annyi mindent ebbe a belső bezárt térbe,
Mert a tapasztalat diktálja, hogy mi kell a nehéz időkbe.

Urrá lettek sokakban azok a gondolatok,
Hogy mi lesz, ha kifogynak a tartalékok?
Gondoskodni magunkról mi nem mindig tudunk,
Így imáink reményével, Urunk felé elindulunk.

Ahhoz, aki igazán életben tart bennünket,
Aki a legjobban ismeri napi igényünket,
Aki elviselhetővé tudja tenni zártságunkat,
Mert szokatlan érzés így élni napjainkat.

Újabban egyre többen megkérdezik,
De hát a szeretet Istene rólunk így gondoskodik?
Hogy Isten adta mindezt?
Milyen Isteni terv ez a kereszt?

Csend van a kaptárokban,
Akkor is, ha sokan kérdeznek,
Erre válaszokat keresve, és várva,
Csak naponta híradásokat néznek.

Száz évenként megannyi pusztulásba
Belesodorjuk magunk,
Csak hit által érthetjük majd meg,
Hogy miért engedi ezt meg Urunk.

Üres templomokban is figyelünk a szóra,
Mert nem lehetünk a Pásztor elhagyott nyája.
Alkalmas ideje ez az Isten előtti csendnek,
Ahonnan jöhetnek válaszai a túlélésnek.

Háborús életet élünk,
Nem tudjuk, hogy mikor lesz béke,
De ma is többen belehalnak,
Sokféle emberi tévedésbe.

Infarktus, vagy rosszindulatú daganat,
Megannyi gyilkos, halált okozó fájdalom,
Szedi áldozatát, az Isten által gyógyítandó
Pusztító aggodalom.

Eddig is tettünk, és mindig teszünk valamit,
Amiről azt gondoljuk, hogy azt Isten cselekedte,
Bár igaz, hogy végtelen irgalmát naponként felkínálta,
De vesztébe rohanó gyermeke, az Ő segítő kezét elengedte.

A kaptárok csendjében csak egyet kérhetünk,
Hogy legyen meg az Ő akarata!
Válhassunk olyanokká e próba alatt,
Amilyennek az övéit látni akarja.

Egyedül Ő tudja ünneppé tenni,
A csend minden kegyelmi pillanatát,
Hogy megláthassuk és elkérhessük,
Megváltása itteni és ottani országát.

Ahol már mindannyian otthon akarunk maradni,
Ahol már nem kötnek földi törvények, korlátok,
Ott már szabadon járhatnak-kelhetnek,
Akik irgalmas szeretete által örökre boldogok.

Ma még jósága által, segít e világnak,
Egymásra jobban vigyázni,
Sok emberi nyomorúságból,
Testben - lélekben gyógyulni!

Valljuk, hogy bezárt kaptárainkba,
Most is javunkra válhat a próba,
Érkezz meg hozzánk, időre!
És ezért is Soli Deo Glória.
ÁMEN