Kérdőjelek
Kérdőjelek meredeznek, szívemtől az égig érnek
Kérdéseim kiáltanak, jajonganak, megnyugszanak
Fellobbannak, kialszanak, újra-újra felhangzanak.
Krisztus útját választottam.....Választottam? Nem Ő engem?
Nem vérembe, zsigerembe beleoltva velem hoztam?
Anyám méhétől hívott el, s én azt hiszem, én választottam?
Szétnézhettem, és döntöttem. Jobbat hiába keresnék...
Kételkedtem, visszatértem. Felujjongtam, elaléltam.
Kérdésemre választ kaptam, majd újra gyötört, mi miért van.
Szebbet, mint a Krisztus útját, úgy is hiába keresnék
Ezt már látom. Mégis rám tör váratlanul a sötétség
S újra kezdi szorítását az a furcsa erő bennem:
Hogy lehet, hogy....miért van az, hogy.......és nincsen rá mit felelnem.
..............
Itt tartok hát, édes Jézus, így is, mégis tarts erősen
Akkor is, ha menekülnék, vagy kódorognék ráérősen
El ne engedj! Rám ne unjál! Kérlek, engem meg ne utálj!
Itt vagyok hát, édes Jézus. Tudom, Te is itt vagy velem
Ennyi elég. Miért? Hogyan? Lázadozva nem kérdezem.
És ha görbül mégis bennem kérdőjelek sokasága
Csak annyit tégy, hogy erőm legyen felnézni a keresztfára
Csak annyi fényt adj a szememnek, hogy rajta Téged meglássalak
Annyi hitet, hinni tudjam, értem adtad oda magad
És hogy benned szeret engem titokzatos módon Isten.....
Egyszer úgyis majd megértem, amire itt válasz nincsen.
/Szántó Vilmosné/
Kommentáld!