Pecznyík Pál: UTOLSÓ ÍTÉLET!
Ég s Föld megég, Isten: így döntött felette,
új Eget, új Földet, hoz létre, helyette.
Édeni gyöngyélet, virulna ma is itt,
de mi elvetettük, Atyánk intelmeit.
Féltő, tiltó szavát, mi félvállról vettük,
viruló Földünket, szemétdombbá tettük.
Sátán, bűnök atyja, és a démon sereg,
gyönyörű Földünket, bűnnel fertőzte meg.
Bűnt gyűlölő Isten, bűnt nem szenvedi el,
múló Földet, Eget, majd tűz emészti fel.
Ember: akit Isten, képére teremtett,
őrizze, művelje, az édeni kertet,
hűtlen, kemény szívvel, elhagyta az Atyát,
vétkezve, átlépte, a megtiltott határt.
Kígyóba bújt Sátán, könnyen elbánt vele,
azóta élete, félelemmel tele.
Ő Sátánnal együtt, Isten ellen lázad,
Vérrel, gyásszal teljes, a sok múló század.
Bár az Atya után sír belül, a lelke,
de mégis fontosabb, vagyona: a telke.
Vétkezés mércéjét, oly magasra tette,
Sodoma, Gomora, eltörpül mellette.
Istenünk nem hagyta magára, az embert,
Világ léte előtt, készített szép tervet.
Egyszülött Fiában: Atyánk jött a Földre,
úti piros jelzés, így válthatott zöldre.
Megváltásunk műve, Golgotán végbe ment,
hívőket hit által, várnak a mennybe fent.
Utolsó ítélet, egy nap: beteljesül,
s ez a múló világ, tűzben: megsemmisül.
2016. IX. 10.
Kommentáld!