BETŰK
Sokféle betű van – van kisebb és nagyobb,
Rövidebb és hosszabb; van, mely dísztől ragyog;
Van egész egyszerű, álló, vagy dőlt alak;
Van aztán olyan is, mely vékony, más vastag.
Ki-ki maga helyén, a maga sorjába‘
Alkotják e könyvet szép harmóniába.
Hogy elmélkedém e sok betű felett,
Egy példázat jelzé, illeté lelkemet.
Hogy az Isten népe is egy élő Biblia,
Minden egyes hívő egy-egy betű abba‘.
Ez eleven könyvnek te is betűje vagy;
Minőséged szerint lehetsz kicsiny, vagy nagy.
A jó égi Mester jelölt néked helyet.
Ne tekints más felé, üdvöd csak itt leled.
Úgy lehet, csak egy kis közönséges ‘i‘ vagy,
Ámde hivatásod igen fontos és nagy,
Ha előtted „h” áll és „v” követ téged:
‘Hív‘-nek olvastatol, jelentve hűséget.
Ámde ha kicsúszol társaid köréből,
Szereped kiesik jelentőségéből…
Avagy talán „g” vagy, e szóban, hogy „igaz”,
De nem tűröd meg a „i”-t, ne előzzön meg az,
Ellenben, látod, „gaz” szó jön ki vele…
Ne légy türelmetlen, vesd el önhittséged;
Ne tartsd magad nagyra, a kis pontot se nézd le;
Inkább szállj magadba, és helyeddel érd be.
Mert a kis pont is van ám olyan fontos,
Mint a felkiáltójel, az „hárihorgos”!
Ő jelöli azt meg, hol a mondat vége,
Aztán sok betűnek szintén ő az éke.
Azért én azt mondom, legyen köztünk béke,
Becsüljük meg egymást, éljünk egyetértve,
Hogy ki minket olvas, újuljon szívébe‘,
Elhagyva a gonoszt, Jézushoz megtérjen…
Ez a hivatásunk, ezért adjunk kezet.
Kívánom, hogy az Úr áldjon meg titeket! ÁMEN
/Számomra ismeretlen szerző/
Kommentáld!