Eljött az óra
Eljött az óra, sötét hatalom órája,
megtette akaratát a kárhozat fia.
Süllyedt az ember bűn legsötétebb mélyére,
kezet emelt szeretet, béke követére.
Az ég küldöttjére, ki földünkre elhozta,
szellemét, békéjét az Isteni világnak,
megláttatva azt, saját életvitelével
példát mutatva szeretettel, szelídséggel.
Az ember nem értette, mert bűnnek szolgája,
szemét vakította büszke hatalomvágya.
Jézus mást hirdetett, ezért hatalmát féltve,
bűnös cselekedettel tört az életére.
Ellene vonult, s mint gonosz rablóra támadt,
Gecsemáné kertjében sötét éjszakában.
Felszerelve fáklyákkal, gyilkos fegyverekkel.
Fogadta sorsát Jézus engedelmességgel.
Tűrte a vad, elszabadult indulatokat:
arculütést, csúfolást, és hazug vádakat.
Nem volt pártján senki, és önmagát nem védte,
hű tanítványa, Péter is tagadta félve.
Ó, Uram, mily nagy szeretet késztetett arra,
hogy viselj ennyi megaláztatást, fájdalmat,
hogy szó nélkül fogadd a gonosz ítéletet,
ostorcsapásokat, s töviskoronát viselj?
Hogy felvedd a keresztet sebzett vállaidra,
és indulj utadon fájdalmas Golgotádra
feletted ítélkező tömegtől követve,
csúfolódó tekintetek kereszttűzében.
Hogy a Golgotán feszítsenek keresztfára,
tűrted, mert ez volt a mi megváltásunk ára.
Küldetésed hűséggel beteljesítetted,
mit szeretetből vállaltál, elvégeztetett.
Sziklasírba temettek mély gyászba borulva,
de fényesen felragyogott húsvét hajnala.
Elhozta feltámadás boldog örömhírét,
követőidnek örök élet reménységét.
Schvalm Rózsa
Kommentáld!