LELKI REGGELI
Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól. (Péld 22,6)
Édesanyám kozmetikus volt, és keményen dolgozott. Szeretett aludni, valószínűleg a kemény munkával töltött hosszú órák miatt, de reggelente korán felkeltett, hogy reggelizzünk. Az Isten igéjével is táplált minket. Az első dolog szobánkból lejőve, hogy meghallgattuk a felolvasást a Csendes Percekből. Édesanyám karjára dőlve többnyire visszaaludtam, mialatt olvasta az áhítatot. Gyakran megmozgatta a karját, hogy felébresszen, és megkérdezte: "Értetted?". Néha azt mondta: "Isten, jó!". Én pedig azt válaszoltam: "Ó, igen!". Tudta, hogy elaludtam, de nem mulasztotta el, hogy beszéljen nekem az Istennel való közösség fontosságáról. Még ha lemaradtam is a legtöbb szaváról, feláldozta a saját alvási idejét azért, hogy a napot Isten igéjének meghallásával kezdhessem.
Miután elkerültem otthonról, nem sokat törődtem Istennel. Akkor imádkoztam segítségért, amikor bajban voltam. Általánosságban csak úgy bukdácsoltam az élet útján. 45 éves voltam, amikor végül átadtam magam Istennek. Sok ember segített ebben. Bár édesanyám ekkor már nem élt, az általa adott lelki táplálék volt a csírája, hogy Jézust Uramnak fogadtam el. Hálás vagyok Istennek, hogy ilyen hű és szerető édesanyát adott.
Imádság: Urunk, segíts hűséges tanúdnak lenni ma! Adj bölcsességet felismernünk, hogyan mutathatnánk meg szeretetedet azoknak, akik még nem ismernek téged. Ámen.
Ha úgy tűnik, senki sem figyel rá, akkor is beszélhetek Istenről.
Janice D. Denton (Tennessee, USA)
Kommentáld!