Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartoztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre.
1Kor 9,24-27.
TANÚSÁG A LEVELES LÁDÁMBÓL
Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben. (Jak 5,11)
Egy újabb imakérő email érkezett leveles ládámba, és úgy éreztem, ez már túl sok nekem. Női csoportom tagjai rendszeresen küldtek imakéréseket, de ez az újabb, sürgős kérés egyik testvérünktől összeszorította szívemet. Hogyan tudnék időt szakítani, hogy egy újabb közbenjáró imát szúrjak be az amúgy is hosszú imalistámba, ráadásul úgy, hogy ugyanolyan elmélyült és buzgó ima legyen, mint a többi?
Amint ezen tűnődtem, egy újabb email-t kaptam egy régi barátomtól. Azt írta, imádkozott értem, hogy legyen erőm és kitartásom folytatni a szolgálatomat, amivel az Úr megbízott. Azt is megemlítette, hogy nagyon hálás azokért az imádságokért és lelki vigasztalásért, amiket az elmúlt években nyújtottam neki. Meglepődtem, hogy amit tettem, az milyen sokat jelentett számára.
Hirtelen az imalistám kezelhetővé vált, és rájöttem, hogy nem szükséges bizonyos időkorlátokat bevezetnem imádságaimban. A fizikai problémák esetleg megkurtíthatják azt az időt, amit az Úrért teszek, de másokért imádkozni lehetséges itt és most, éppen, ahol vagyok, például az otthonomban. A barátom levele arra bíztatott, hogy ebben a szolgálatban még kitartóbb legyek.
Imádság: Drága Urunk, segíts, hogy őszintén és szerető szívvel tudjuk végezni közbenjáró imádságainkat. Ámen.
Kit biztathatok ma még kitartóbb imádságra?
Gael Stuart Phaneuf (Colorado, USA)
Kommentáld!