Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: "Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt."
Amikor ezt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt az egész Jeruzsálemet.
Összehívatta a nép valamennyi főpapját és írástudóját, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak.
Azok ezt mondták neki: "A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: Te pedig Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt."
Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, pontosan megkérdezte tőlük a csillag feltűnésének idejét, majd elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: "Menjetek el, szerezzetek pontos értesüléseket a gyermekről; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt!" Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt.
Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük.
Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.

Mt 2,1-11.

EGY ÁTADOTT AJÁNDÉK

Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki... (Mt 2,11)

Élénken emlékszem arra a december 23-ára, amikor egy barátom karácsonyi ajándékkal a kezében megállított. Sajnos, nálam nem volt semmi, amivel viszonozhattam volna. Már minden ajándékot beszereztem, és ő nem szerepelt a listámon. Kínosan éreztem magam, behívtam, kibontottam az ajándékot. Megköszöntem, beszélgettünk, és aztán üres kézzel távozott.
Azon gondolkodtam, mit csomagolhatnék be én neki. Miután elment, arra gondoltam, elszaladok a legközelebbi üzletbe, és veszek neki valamit, ami legalább olyan szép, mint amit tőle kaptam. Ekkor egy belső hang emlékeztetett, hogy a helyzetem mennyire hasonló ahhoz, amit mindannyian átélünk karácsonykor, amikor ünnepeljük és elfogadjuk Isten ajándékát.
Sohasem fizethetjük vissza Isten ajándékát, Krisztust. Gyakran megpróbáljuk pótolni jótettekkel, rendszeresen járunk templomba, és keressük lelki fejlődésünk útját. Olykor annyira érdemtelennek érezzük magunkat, hogy elutasítjuk Isten kegyelmét. De aztán mégiscsak rájövünk, hogy ez az, amiért nem kell fizetnünk, amit ingyen kapunk, szeretetből. Nem tehetünk mást, mint hogy örömmel elfogadjuk, és engedjük, hogy az ajándék, Jézus Krisztus, részévé váljon az életünknek.

Imádság: Drága Istenünk, hadd fogadjuk el szabadon a legnagyobb ajándékot hálával és szeretettel. Ámen.

Mit jelent nekem a gyermek Krisztus, mint ajándék?
Tim Tate (Virginia, USA)