Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezető embere.
Ő egy éjjel elment Jézushoz, és így szólt hozzá: "Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele az Isten."
Jézus így válaszolt: "Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát." Nikodémus ezt kérdezte tőle: "Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe és megszülethetik ismét?"
Jézus így felelt: "Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek.
A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született." Nikodémus megkérdezte tőle: "Hogyan történhet meg mindez?" Jézus így válaszolt: "Te Izráel tanítója vagy, és ezt nem tudod?
Bizony, bizony, mondom néked: amit tudunk, azt szóljuk, és amit láttunk, arról teszünk bizonyságot, de nem fogadjátok el a mi bizonyságtételünket. Ha a földi dolgokról szóltam nektek, és nem hisztek, akkor hogyan fogtok hinni, ha majd a mennyeiekről szólok nektek? Mert nem ment fel a mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia.
És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne.
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa.

Jn 3,1-17.

ISTEN CSALÁDJA

Gyerekkorom óta soha nem tapasztaltam a szeretet teljességét a családomban. Az édesanyám és édesapám között nem volt jó a kapcsolat, ahogy az édesanyám és a nagymamám között sem. Mint gyerekek, az ikertestvéremmel, próbáltunk nem a család terhére lenni. Úgy éreztem, a családom azt akarja, hogy minél előbb felnőjek, hogy megszabaduljanak tőlem. Abban az időben nem hittem benne, hogy bárki számára is fontos lehetek.
Amikor 33 éves voltam, megismertem Jézust egy koreai testvér által. Majd 34 évesen, egy gyülekezet tagjaként szerető családra leltem, amelyben korábban nem volt részem. Ott hallottam olyan szavakat, mint hogy "szeretlek téged" egy amerikai testvértől, és a "saranheyo" szót, ami koreaiul szintén azt jelenti, hogy "szeretlek". Korábban sohasem hallottam ezeket a szavakat. A szívem kiteljesedett!
De leginkább lenyűgöz az, ahogy Isten kifejezi irántunk érzett szeretetét, minden nap, ebben a pillanatban is. A testvéreim között megtaláltam a hitet, szeretetet, amit eddig hiányoltam. Velük imádkozom, hogy megoszthassuk Isten szeretetét azokkal is, akik nem ismerik őt.