Tizenkét órától egészen három óráig sötétség lett az egész földön. A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt. Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: "Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!" És ezt mondva meghalt.
Amikor a százados látta, ami történt, dicsőítette Istent, és így szólt: "Ez az ember valóban igaz volt."
És az egész sokaság, amely erre a látványra verődött össze, amikor látta a történteket, mellét verve hazatért.
Jézus ismerősei pedig mindnyájan és az őt Galileától fogva követő asszonyok távolabb állva szemlélték mindezt.
Volt egy József nevű ember, Arimátiából, a júdeaiak egyik városából való, a nagytanács tagja, derék és igaz férfiú, aki nem értett egyet a többiek határozatával és eljárásával, aki maga is várta az Isten országát. Ő elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.
Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba, amelyben még senki sem feküdt soha.
Az ünnepi előkészület napja már elmúlt és megkezdődött a szombat. Elkísérték őt az asszonyok, akik együtt jöttek vele Galileából, és megnézték a sírboltot, meg azt is, hogyan helyezték el Jézus testét. Aztán visszatértek, illatszereket és drága keneteket készítettek. Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint.

Lk 23,44-56.

SZOMBAT

Hamarosan kezdődött a szombat. Az asszonyok, akik együtt jöttek Jézussal Galileából, és megnézték a sírboltot meg azt is, hogyan helyezték el Jézus testét. (Lk 23,54-55)

Jézus követőit teljesen letörte, ami nagypénteken történt. Minden bizonnyal vereségként élték meg, és megrémültek, mert azt gondolták, hogy rájuk is hasonló sors vár.
A lányunk, Leslie, serdülő korában rajzolt egy képet Jézusról, amint a sírban ül, mielőtt a nagy követ elhengerítik. A karóráját nézi és gondolkozik: "bármelyik pillanatban..." A kép alá ez van írva: "Szombat". Bár úgy tűnik, ez csupán egy ártatlan elképzelés a megfeszített Krisztusról, mégis kifejezi azt a várakozást, amit érzek közvetlenül húsvét előtt.
Azok, akik ismerik a történet folytatását, tudják, hogy a feltámadás öröme és ünnepe következik. Azonban nem érezzük át azt a gyászt és értelmetlenség érzést, amit Jézus tanítványai éltek meg szombaton, mert már ismerjük a folytatást.
A nagypéntektől vasárnap reggelig különösen jó alkalom a böjtölésre. Megtagadni magunkat, Jézus áldozatára figyelni, imádkozni, várakozni - ezek a gyakorlatok felkészítenek húsvét örömére.
Ahogyan a feltámadást szeretnénk magunkénak tudni, úgy osztozunk a szomorúságban és gyászban is, ami megelőzi azt.
A sötétség átélése nélkül nem tudjuk értékelni a világosságot.

Imádság: Atyánk, a sötét napok után segíts megtapasztalnunk húsvét reggelének teljes örömét. Ámen.

A bűn sötétségének és a gyásznak átélése segít, hogy értékelni tudjam Jézus Krisztus világosságát.
David Turner (Texas, USA)