Dávidé. Áldott az ÚR, az én kősziklám, aki harcolni tanítja kezemet, hadakozni ujjaimat.
Jótevőm és erősségem, váram és megmentőm ő, pajzsom, akihez menekülhetek, aki népeket vet alám.
Ó, URam, micsoda az ember, hogy törődsz vele, az emberfia, hogy gondolsz rá?
Az ember a lehelethez hasonló, napjai a tűnő árnyékhoz.
Hajlítsd le az eget, URam, és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
Villogtasd villámaidat, szórjad azokat, lődd ki nyilaidat, röpítsd szét őket!
Nyújtsd le kezedet a magasból, szabadíts meg, ments ki engem a nagy vizekből, az idegenek hatalmából,
akiknek szája hiábavalóságot beszél, jobb kezük csak álnokságot művel!
Új éneket éneklek neked, Istenem, tízhúrú lanton zengedezek neked.
Te adsz győzelmet a királyoknak; szolgádat, Dávidot is megszabadítottad a gyilkos fegyvertől.
Szabadíts meg, ments ki engem az idegenek hatalmából, akiknek szája hiábavalóságot beszél, jobb kezük csak álnokságot művel!
Fiaink legyenek olyanok ifjúkorukban, mint a nagyra nőtt palánták, leányaink pedig, mint a faragott oszlopok, amilyenek a palotákban vannak.
Színültig telt raktáraink ontsanak mindenféle jót, juhaink a legelőkön szaporodjanak ezer-, sőt tízezerannyira!
Marháink legyenek kövérek; ne érje őket baj, ne vetéljenek el! Ne legyen jajveszékelés a tereken!
Boldog nép az, amelynek így megy a sora. Boldog nép az, amelynek az ÚR az Istene!

Zsolt 144.

A KATONA

Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. (Mt 6,10)

Néztem a fiamat, amint felsorakozott a szakaszával, álltam, és közben elárasztottak az emlékek. Eszembe jutott, amikor ágyba tettem a játék mackójával; odaszaladt hozzám, és olyan szorosan megölelt, hogy alig kaptam levegőt.
Huncut mosolya beragyogta a szobát. Könnyek gyűltek a szemembe, de visszatartottam őket, és küzdöttem, hogy ne érzékenyüljek el. Hallottam, amint az őrmester kiáltja a vezényszót, és a szakasz elindult, hogy bemasírozzon a repülőgépbe. "Szeretlek" - súgtam még egyszer. Szívem Istenhez kiáltott.
Imádkoztam, hogy Isten óvja meg őt, és a fiam pedig legyen nyitott Isten megismerésére. Szívemben fiamat Isten gondjaira bíztam, és ezt mondtam: "legyen meg a te akaratod!".
Meg akartam védeni fiamat a háború veszélyeitől. Nem tudtam őt megóvni, de bízhattam Istenben. Elengedtem a fiamat, Isten kezébe téve őt.
Ekkor felidéztem a Zsolt 144,2-t: "Jótevőm és erősségem, váram és megmentőm ő, pajzsom, akihez menekülhetek." Bármi is történjék, tudom, hogy Isten velünk van. Nem minden körülményt tudunk befolyásolni életünkben, de bízhatunk Istenben, hogy átvezet bennünket a sötétségen. Isten jóindulata és kegyelme örökké tartó, ő soha nem hagy cserben minket.

Imádság: Atyánk, legyen meg a te akaratod életünkben ma is, és hadd bízzunk rád mindent, ami a miénk! Ámen.

Az élet viharaiban Isten ott van, és hordoz bennünket.
L. F. Ward (Alabama, USA)