Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet. Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.
Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. Istent soha senki sem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk. Abból tudjuk, hogy benne maradunk, és ő mibennünk, hogy a maga Lelkéből adott nekünk. És mi láttuk, és mi teszünk bizonyságot arról, hogy az Atya elküldte a Fiát a világ üdvözítőjéül.
Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban Isten marad, ő pedig Istenben; és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket.
Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne. Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban. A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben. Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.
Ha valaki azt mondja: "Szeretem Istent", a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.

1Jn 4,7-21.

ISTEN A SZERETET

Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. (1Jn 4,10)

A szeretetet számtalan módon magyarázták már. Egy ilyen lehetőség az, hogy a szeretet valami, amit teszünk. Szeretünk. Cselekszünk. Változást hozunk. János apostol ezt másként látja. Azt mondja, hogy a szeretet elsősorban nem az, amit mi teszünk, hanem amit Isten tesz, vagy ami maga Isten. A mi szeretetünk Isten szeretetére válaszol, arra reagál, tőle függ. Elengedhetjük azt az elképzelést, hogy a szeretet - vagy bármi más - velünk kezdődik.
Istennel kezdődik, aki az alfa és az ómega, a kezdet és a vég, az első és az utolsó.
Íme, a nagyszerű hír: megpihenhetünk, tudva, hogy a szeretet nem belőlünk fakad, de vég nélküli, bőséges, hihetetlen és csodálatos forrásból ered. Meríthetünk Isten szeretetéből, és hagyhatjuk, hogy túláradjon rajtunk és általunk. Isten szeretete elvezethet minket meglepő helyekre és körülmények közé is, de ő már előttünk ott lesz. Mivel Isten példát ad számunkra az önfeláldozó szeretetre, mi is hozhatunk némi áldozatot. Azért szeretünk, mert Isten előbb szeretett minket.