"Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál?
Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk?
Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? Mit aggódtok a ruházatért is?
Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?"
"Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra?
Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre.
De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek."

Mt 6,25-33.

VEDD SZÁMBA AZ ÁLDÁSOKAT!

Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor. (Zsolt 133,3)

Szeptember elején néhány napot az erdei hétvégi házamban töltöttem. Már ért az áfonya, és úgy terveztem, szedek belőle, és lekvárt készítek. Ahogy mentem a háztól az erdő belsejébe vezető ösvényen, figyelmesen kellett szemlélődni, hogy meglássam a vörös bogyókat.
Hirtelen a szemem elé kerültek, és annyit szedtem belőlük, amennyit csak tudtam.
Később azonban, amikor ugyanazon az ösvényen mentem visszafelé, sok áfonyát találtam még, ami ott maradt, és korábban nem vettem észre.
Az élet is hasonlíthat az én erdei sétámra. Ahogy rohanunk végig az élet útján, néha megállunk, hogy élvezzük az áldásokat, amelyekkel Isten megáldott, mielőtt továbbsietünk utunkon.
Az élet dolgai gyakran elterelik figyelmünket attól, hogy világosan lássuk Isten szeretetét.
De ha megállunk, és időt szánunk imádságra és elmélkedésre, Isten sokkal jobban felragyog előttünk, mint korábban.

Imádság: Drága Urunk, köszönjük, hogy örökkévaló szeretettel szeretsz. Tarts közel minket magadhoz, még ha nem is látjuk mindig áldásaidat. Ámen.

Isten eddig nem látott és el sem képzelt áldásokat kínál.
Oystein Brinch (Oslo, Norvégia)