Amikor Jézus leült a templomi persellyel szemben, nézte, hogyan dobja a pénzt a sokaság a perselybe.
Sok gazdag sokat dobott bele, egy szegény özvegyasszony pedig odamenve beledobott két fillért, azaz egy krajcárt. Jézus odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik:
"Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe.
Mert mindannyian fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát."

Mk 12,41-44.

AMIM CSAK VAN

Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből (Mk 12,30)

Mai olvasmányunkban az özvegyasszony tudta, hogy minden áldozat gyötrelmes lehet, még ha másoknak az kevésnek is tűnik.
Gondosan helyezte el pénzét a templomi perselyben. Vajon eltűnődött-e azon, hogy egy ilyen "kis" felajánlás számít-e egyáltalán? Kételkedett-e vajon, hogy Isten észreveszi-e, mennyit jelent ez neki?
Néha azon tűnődöm, hogy Isten törődik-e a kis döntéseinkkel, amelyeket meghozunk.
A történetet olvasva, tudom, Isten figyeli, hogy áldozataink mibe kerülnek nekünk.
Amikor Istennek valami "kis" dolgot ajánlunk fel, például a kritika helyett engedünk egy szent gondolatnak, vagy egy próbán nem keserűen, hanem örömmel megyünk át, vagy valakit szeretünk, aki bosszant, Isten észreveszi igyekezetünket, hogy neki akarunk engedelmeskedni, és őt akarjuk dicsőíteni.
Bár az ellenkezője is igaz.
Isten tudja, amikor "áldozatom" számomra kevésbe kerül.
Tudom, hogy Isten megbocsát nekem, amikor nem áldozok időt másokra, bár tudom, nem ez a legjobb módja annak, hogy válaszoljak Isten lélegzetelállító, életmentő szeretetére. Szeretetből akarom Istent szolgálni, nem csupán egy kicsit, de nem is nagyszerű dolgokkal, hanem mindennel, amit Isten nekem adott. Isten megérdemli, hogy mindent odaáldozzak érte.

Imádság: Urunk, felajánljuk mindenünket, amink van: szívünket, lelkünket, elménket és minden erőnket. Ámen.

Milyen áldozatot hozok ma boldogan Istenért?
Bliss Baird (Kansas, USA)