A testvéri szeretet legyen maradandó. A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek - tudtukon kívül - angyalokat vendégeltek meg.
Ne feledkezzetek meg a foglyokról, mintha fogolytársaik volnátok; a gyötrődőkről, mint akik magatok is testben vagytok.
Általa vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét. A jótékonyságról és az adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten.

Zsid 13,1-3.15-16.

NEMZEDÉKRŐL NEMZEDÉKRE

Megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól: "Nagyobb boldogság adni, mint kapni." (ApCsel 20,35)

Kislánykoromban nagy örömmel figyeltem, ahogy édesanyám készíti a finom húsokat, süti az aranysárga kenyeret, a bársonyos fényű kalácsokat és süteményeket. A vacsoraidőhöz közeledve belerakott ezekből egy-egy adagot egy kosárba, hogy átvigye az egyik szükségben lévő szomszédunknak.
Egyszer hazafelé megkérdeztem anyától, miért kell odaadnunk ezeket a finomságokat. Azt válaszolta: "Ne feledd, hogy Isten örül annak, ha megosztjuk, amink van, mert nagyobb boldogság adni, mint kapni." Ezek a szavak kitörölhetetlenül belevésődtek fejembe és szívembe.
Nemrég meglátogatott nyolcéves unokám. Kinn ültünk a teraszon. Elmesélte, hogy az osztályával egy missziós projektet terveznek a rászorulók megsegítésére, és ehhez pénzt kell keresniük.
Felkínáltam neki, hogy szedje össze a tölgyfáról a teraszra hullott makkot.
Miközben dolgozott, elmondta, hogy szeretne sikeres lenni az üzleti életben, és keresete felét a rászorulóknak adni.
Azt válaszoltam: "Isten örül annak, ha megosztjuk, amink van, mert nagyobb boldogság adni, mint kapni." Rám nézett, és azt mondta: "Tudom." Édesanyám szavai megmaradnak az elkövetkezendő nemzedékek számára is.

Imádság: Köszönjük Istenünk, hogy lehetőséget adsz, hogy a megtapasztalt bölcsességet átadjuk gyermekeinknek. Ámen.

Kivel tudom ma megosztani Isten áldásait?
Florence Anne Apperson (Virginia, USA)