"Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál?
Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk?
Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? Mit aggódtok a ruházatért is?
Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?" "Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre.
De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.
Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja."

Mt 6,25-34.

MINDIG VELÜNK

Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: Hallgass el, némulj meg! És elült a vihar, és nagy csendesség lett. (Mk 4,39)

Nagyon rosszul indult a reggelem. Nem aludtam jól, és az aggódás is gyötört. Családom több tagja is egyészségi problémákkal küszködött. Az egyik értékes dolgozóm felmondott. Igyekeznem kellett a munkahelyi határidők betartására. Ahogy a gyülekezeti kávézás közben néhány szóra megálltam, eltöltött az aggodalom.
Egy barátnőm odalépett hozzám: "Ez az egyik legszebb kereszt, amit valaha láttam." - mondta, és rámutatott a fakeresztre, amely a terem falán függött.
A gyülekezet gondnoka készítette két göcsörtös faágból, és összekötözte zsineggel.
Azt válaszoltam: az már évek óta itt van.
Csodálkozásában a két keze közé fogta az arcát: "Hát nem hihetetlen? Ez a csodálatos kereszt kezdettől fogva itt van, és én észre sem vettem!"
Szemlélni kezdtem a keresztet - Isten irántunk való áldozatos szeretetének jelképét. Úgy tűnt, mintha felém nyúlna. Ezen a reggelen a kereszt és a testvér megjegyzése azt üzente nekem Istentől: "Íme, itt vagyok érted. Mindig is veled voltam."
Amikor elfog minket az aggódás, körülnézhetünk Isten jelenlétének jeleit keresve. Ha nyugtalanságunkat imában Isten elé visszük, ő vigasztalást és megnyugvást tud adni.

Imádság: Urunk, köszönjük, hogy átvezetsz az élet viharain. Segíts látnunk jelenléted jeleit! Ámen.

Figyelni fogom Isten közelségének jeleit.
David McCain (Lousiana, USA)