Testvéreim, ne legyetek sokan tanítók, hiszen tudjátok, hogy súlyosabb ítéletben lesz részünk. Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét. Ha a lovak szájába zablát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nekünk, egész testüket irányíthatjuk. Íme, a hajókat, bármilyen nagyok, és bármilyen erős szelek hajtják is őket, egy egész kis kormányrúddal oda lehet irányítani, ahova a kormányos akarja. Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat: a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa.
Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől.
Mindenfajta vadállat és madár, csúszómászó és tengeri állat megszelídíthető: meg is szelídíti az ember; a nyelvet azonban az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz az, telve halálos méreggel. Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket: ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie. Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból árasztja-e az édes és a keserű vizet? Avagy teremhet-e, testvéreim, a füge olajbogyót, és a szőlő fügét? Sós forrás sem adhat édes vizet!

Jak 3,1-12.

HARAG VAGY ÁLDÁS?

A nyelvet azonban az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz az, telve halálos méreggel. (Jak 3,8)

Csak úgy ömlöttek a szavak a számból, amikor összevesztem a kollégámmal. A hónapok óta elfojtott harag dühöngő folyóként tört elő belőlem. Ez az ember kritizálta a döntéseimet, csúnyán beszélt velem, és mások előtt levegőnek nézett. Azt hittem, hogy megbocsátottam neki, de úgy tűnik, csak elfojtottam az érzelmeimet, és most a kirohanásommal nagyon megbántottam. Bár később bocsánatot kértem tőle, nem állt szóba velem.
Mondhatjuk, hogy időnként a legkülönb ember is kijön a sodrából, és mentegethetjük magunkat a fent idézett igeverssel. Bár valóban igaz, hogy mi nem tudjuk megszelídíteni a nyelvünket, Isten képes rá. Pál intése, hogy "haragudhattok, de ne vétkezzetek" (Ef 4,26), azt jelenti, hogy van lehetőségünk úgy kezelni a haragunkat, hogy másokat ne bántsunk meg.
Elkezdtem gondolkodni azon, mit tehettem volna másképp. Hónapokkal korábban, mielőtt a sérelmeink haraggá tornyosultak, higgadtan tisztázhattuk volna a nézeteltéréseinket. Vagy egyszerűen elkezdhettem volna imádkozni, hogy Isten áldja meg a kollégámat, és Isten segített volna, hogy másképp tudjak tekinteni a helyzetre. Mindannyian eldönthetjük, hogyan reagálunk egy sértésre. Haraggal vagy áldással.

Imádság: Urunk, kérünk, hogy beszédünket te irányítsd, és segíts a te hangodra figyelnünk minden nap. Ámen.

Ma hagyni fogom, hogy Isten irányítsa a szavaimat.