Mózes ekkor így felelt: Hátha nem hisznek nekem, és nem hallgatnak a szavamra, hanem azt mondják, hogy nem jelent meg neked az ÚR?! De az ÚR erre azt mondta neki: Mi van a kezedben? Egy bot - felelte ő. Dobd a földre! - mondta az ÚR. Amikor a földre dobta, kígyóvá vált, és Mózes elfutott előle.
Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek: Nyújtsd ki a kezedet, és ragadd meg a farkánál! Mózes kinyújtotta a kezét, és megmarkolta, az pedig bottá vált a markában....
....Akkor ezt mondta Mózes az ÚRnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesen szóló. Ezelőtt sem voltam az, de azóta sem vagyok, hogy szolgáddal beszélsz. Sőt nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok én. De az ÚR ezt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az ÚR?! Most azért menj! Én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj! De ő azt felelte: Kérlek, Uram! Küldj mást, akit küldeni tudsz!

2Móz 4,1-13.

MINDENT BELE!

Jézus így szólt: Jöjj! És Péter, kiszállva a hajóból, járni kezdett a vízen, és elindult Jézus felé. Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: Uram, ments meg! (Mt 14,29-30)

Sógorom, Bryon tanított meg rá, hogyan kell síelni a hegyoldalon. Cikkcakkban kellett siklanom a lejtőn, hogy ne gyorsuljak be túlzottan. Minden rendben ment, ameddig egy viszonylag enyhe lejtésű sípályán ereszkedtünk le. De véletlenül kicsúsztam a pályáról, így vissza kellett kanyarodnom. Irányváltás közben a sílécem egyenesen lefelé állt. Attól féltem, hogy kontroll nélkül, nyaktörő sebességgel megindulok lefelé a lejtőn. Bryon folyamatosan irányváltoztatásra buzdított. Megbíztam benne, így végül azt mondtam: Történjen bármi, nekivágok! Megfordítottam a léceket. Lassan az új irányba kezdtem el siklani. Ha nem bíztam volna Bryonban, soha nem tanultam volna meg síelni, és rengeteg élvezetből maradtam volna ki.
Isten követése nagyon hasonlít ehhez a sí-leckéhez. Néha félünk az Istentől kapott feladatot felvállalni. Aggódunk, hogy nem tudjuk elvégezni, vagy minden rosszul sül majd el. Ha viszont tényleg bízunk Istenben, vehetünk egy mély levegőt: "Mindent bele!", és azután csodálhatjuk Istent, hogy milyen módon erősített meg minket, hogy megtegyük.

Imádság: Urunk, segíts bízni benned, hogy megtegyük, amire hívsz minket, és ne maradjunk le azokról az áldásaidról, amelyek az engedelmességben gyökereznek. Ámen.

Hogyan erősít meg Isten ma, hogy "mindent beleadjak"?