A zsidók ekkor zúgolódni kezdtek ellene, mert ezt mondta: "Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállott le" - és azt kérdezték:
"Nem Jézus ez, a József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Akkor hogyan mondhatja: A mennyből szálltam le?"
Jézus így válaszolt nekik: "Ne zúgolódjatok egymás között! Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom az utolsó napon. Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Aki az Atyától hallott és tanult, az mind énhozzám jön. Nem mintha bárki látta volna az Atyát: csak aki az Istentől van, az látta az Atyát.
Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak.
De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon: Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem."

Jn 6,41-51.

TÁPLÁLÉK A LÉLEKNEK

Jézus mondja: Én vagyok az élet kenyere. (Jn 6,48)

Minden alkalommal, amikor "az élet kenyere" kifejezést hallom, a nagyszüleim otthona jut eszembe Toledóban, Ohio államban. A család körbeülte az asztalt, és nagyapám mindig így fejezte be az asztali imát: "Áldd meg ezt az ételt a testünk számára, és a lelkünket tápláld az élet kenyerével".
Gyerekként sokat gondolkodtam azon, mi köze Jézusnak a kenyérhez. Az a kenyér, amit én ismertem, egy papírzacskóban érkezett a boltból. Később fiatal anyaként én magam sütöttem a kenyeret több éven át. Még mindig érzem a meleg tésztát a kezem alatt, és elcsodálkozom azon a varázslaton, hogy a kovász a kis kupac tésztámat milyen csodás finom kenyérré dagasztotta.
De Jézus, mint az élet kenyere?
Ha visszatekintek a hitéletemre, látom azokat az időket, amikor segítségért kiáltottam Jézushoz, és ő továbbsegített minden változáson, kétségen és veszteségen.
Az ő szeretetének és megbocsátásának szavai élettel telítették meg szikkadt lelkemet többször is, mint amit meg tudnék számolni.
Ez a kapcsolat, igaz? Csakúgy, mint ahogy a földi kenyér megtölti és táplálja testünket, úgy Jézus is megtölti és táplálja a lelkünket. Ezt értette nagyapám azon, amikor azt imádkozta, hogy "tápláld a lelkünket az élet kenyerével".

Imádság: Urunk, Istenünk, köszönjük, hogy táplálod testünket a föld minden javával, és lelkünket bőséges szeretettel és az üdvösség ígéretével. Ámen.

Jézus az élet kenyere.
Nancy J. Clark (Michigan, USA)