Amikor jelentették Egyiptom királyának, hogy elmenekült a nép, megváltozott a fáraónak és szolgáinak indulata a nép iránt, és ezt mondták: Mit tettünk?! Elbocsátottuk Izráelt a szolgálatunkból! Befogatott a fáraó a harci kocsijába, és maga mellé vette a hadseregét. Maga mellé vett hatszáz válogatott harci kocsit, az összes egyiptomi harci kocsit.
Három ember volt mindegyiken. Az ÚR megkeményítette a fáraónak, Egyiptom királyának a szívét, és az üldözőbe vette Izráel fiait, Izráel fiai pedig hatalmas kéz segítségével vonultak ki.
Az egyiptomiak tehát üldözték őket - a fáraó minden lova, harci kocsija, lovasa és hadereje - és utolérték őket, amikor a tenger mellett táboroztak Pí-Hahírótnál, Baal-Cáfónnal szemben. A fáraó közeledett. Izráel fiai pedig föltekintettek, és látták, hogy az egyiptomiak utánuk eredtek.
Ekkor nagy félelem fogta el őket, és segítségért kiáltottak Izráel fiai az ÚRhoz. Mózesnek pedig ezt mondták: Nincs talán elég sír Egyiptomban, hogy a pusztába hoztál bennünket meghalni? Mit tettél velünk, miért hoztál ki bennünket Egyiptomból?! Nem megmondtuk neked még Egyiptomban, hogy hagyj nekünk békét, hadd szolgáljuk az egyiptomiakat?!
Mert jobb nekünk, ha az egyiptomiakat szolgáljuk, mint ha a pusztában halunk meg! De Mózes így felelt a népnek: Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg ma az ÚR benneteket! Mert ahogyan ma látjátok az egyiptomiakat, úgy soha többé nem fogjátok látni őket. Az ÚR harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!

2Móz 14,5-14.

MEGNYUGVÁS A LÉLEKNEK

Ha félek is, benned bízom! (Zsolt 56,4)

Több mint ötven évvel ezelőtt a vasárnapi iskolában tanultam életem első bibliaversét, a Zsolt 56,4-et. A vezető azt mondta a kis gyermekcsoportunknak, hogyha félünk, akkor is bízzunk Istenben, mert ő törődik velünk.
Nem kellett nagyon sok évnek eltelnie, hogy megtanuljam a gyakorlatban is ennek a zsoltárversnek a valódi jelentését. Újdonsült szülőként férjemmel észrevettük, hogy első gyermekünknek néha abnormális és koordinálatlan a láb- és kézmozgása. Időpontot kértünk a gyermekorvosnál.
Féltem a diagnózistól, de attól is, ha nem tudom meg, mi a baj. Féltem a szülői tapasztalatságunktól, de attól is, ami ránk várt, ami szükséges ahhoz, hogy tapasztalt, viharedzett szülők legyünk. A félelem teljesen átjárta tagjaimat.
Aztán eszembe jutott ez a sok évvel ezelőtt megtanult első aranymondás a vasárnapi iskolából. "Ha félek is, benned bízom!"
Nagyon sok minden félelemmel tölthet el minket: egészségügyi problémák, anyagi nehézségek, a szüléstől vagy a halál közelségétől való félelem.
Bármi is az, elimádkozhatjuk ezt a zsoltárverset, és hagyhatjuk, hogy békessége átjárja lelkünket.
Bízhatunk Istenben minden körülmények között.

Imádság: Atyánk, köszönjük lelkünket átjáró békességedet, amikor bizalommal fordulunk hozzád. Ámen.

Bizonytalanság idején bízhatok Isten vigasztaló igéjében.
Le-Ann Splawn Little (Alabama, USA)