Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület, akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek.
Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.
Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt:
mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel,
hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult;
megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.
Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb,
hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké;
és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.

Fil 2,1-11.

ISTEN BIZTATÁSA

Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya. (Jn 12,26)

Imacsoportunk egyik találkozóján lelkészünk azt kérte, hogy mondjuk el történetünket, hogyan fogadtuk el Krisztust Megváltónknak. Sokan drámai élményekről számoltak be: könnyekről, nevetésről, hitbeli megújulásról, jövőbeli reménységről, de mindenekelőtt az életben megtapasztalható változásról. Sokan beszéltek arról is, hogy hallották Isten hangját.
Őszintén szólva, az én élményem nem volt ilyen színes és drámai. Tulajdonképpen úgy érzem, Isten sohasem szólt hozzám közvetlenül.
Azonban tudom, hogy Isten biztatása adott nekem új irányt, amikor erősen éreztem, hogy segítenem kell a szükséget szenvedőknek.
Azóta figyelmemet gyülekezetünk olyan idősebb tagjaira fordítom, akik már nem képesek elkészíteni az ételüket.
Heti több alkalommal főzök nekik. Nagy örömöt jelent nekem ez a szolgálat. Áldásnak érzem, hogy elfogadtam Krisztus elhívását szomszédaim segítésére.

Imádság: Szerető Istenünk, hálásak vagyunk a Szentlélek biztatásáért, mellyel a szükséget szenvedők segítésére sarkall bennünket. "Atyánk, szenteltessék meg a te neved! Jöjjön el a te országod! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként. És bocsásd meg bűneinket..." Ámen. (Lk 11,2-4)

Istent szolgálom, amikor a szomszédomat segítem.
Ivette Rivera (Puerto Rico)