Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne háborogjatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket.
Sőt amennyire részesültök a Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek.
Boldogok vagytok, ha gyaláznak titeket a Krisztus nevéért, mert a dicsőség Lelke, az Isten Lelke megnyugszik rajtatok.
Közületek tehát senki se szenvedjen mint gyilkos, mint tolvaj, mint gonosztevő, vagy mint más dolgába avatkozó.
Ha azonban valaki mint keresztyén szenved, ne szégyenkezzék, hanem dicsőítse Istent ezzel a névvel.

1Pt 4,12-16.

MISSZIONÁRIUSNAK LENNI

Ha azonban valaki mint keresztyén szenved, ne szégyenkezzék, hanem dicsőítse Istent ezzel a névvel. (1Pt 4,16)

A misszionárius szó, Isten igéjének hirdetését, külföldi országokba való utazást idéz fel számomra. Mindig inspirálnak a misszionáriusok levelei, amelyek arról szólnak, hogyan szolgálnak a körülöttük lévő embereknek, és ezzel Istenek is.
Azonban nem kell másik országba költöznünk ahhoz, hogy misszionáriusok legyünk.
Lehetek misszionárius akkor is, ha az örömhírt saját szomszédságomban hirdetem.
A hajlandóságunk Isten üzenetének terjesztésére a lényeg, nem az, hogy hol vagyunk.
Megvan a hitünk, hogy segítségül hívjuk a Szentlelket, aki segít szembenézni a félelmeinkkel, aggodalmainkkal és az evangélium hirdetésével kapcsolatos bizonytalanságunkkal?
Régebben tartottam attól, hogy társaim visszautasítanak, és ez a félelem megnehezítette, hogy megosszam másokkal keresztény hitemet. Könnyebb volt elkerülni azokat a helyzeteket, mint merészen felvállalni, és tudni, hogy a Szentlélek megsegít.
De aztán rájöttem, hogy az ima, a bibliaolvasás és a növekvő hit bármelyikünket magabiztossá tehet Krisztus-ismeretünk átadására, akár a széles világban, vagy annak csak egy kis szegletében, ahol élünk.

Imádság: Urunk, bocsásd meg bizonyságtevésünk mulasztásait. Segíts bátran megosztani másokkal örömhíred! Ámen.

A missziós területem az, ahol éppen vagyok.
Margie Harding (Maryland, USA)