Ugyanúgy, ti ifjabbak: engedelmeskedjetek az idősebbeknek, egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak, mert az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.
Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.
Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.
1Pt 5,5-7.
HA TÚLTERHELTEK VAGYUNK
Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg téged. (Ézs 43,2)
Néha túlterhelt vagyok: túl sok a változás rövid idő alatt, túl sok munkám van félkész állapotban, túl sok a megoldatlan konfliktus. Rájöttem, ha túl nagy a teher, el tudok jutni oda, hogy már semmit sem csinálok, mert nem tudok mindent megoldani.
Sok évvel ezelőtt, amikor egy gyülekezetben szolgáltam, úgy éreztem, elborítanak a hullámok.
Egy jó barátom észrevette, és így szólt: A gyülekezet nem így működött egy éve vagy egy hónapja.
Nem csinálhatsz mindent, főleg nem tökéletesen.
Tedd meg, amit tudsz, a többire bólints rá, és imádkozz érte.
Először azt hittem, a tanács nem veszi komolyan a helyzetet, ám minél tovább gondolkoztam rajta, annál jobban megértettem.
A bólintás és az imádság igenis jó tanács a kimerítő helyzetekben.
A bólintás jelzi, hogy látjuk a problémát, nem fordulunk el tőle, és nem hagyjuk figyelmen kívül. A probléma megvárja a sorát.
Az imádság azt mondja, egyelőre Isten kezébe helyezzük a dolgot. Talán Istennek van egy felkészültebb szolgája a kihívásra. A bólintással és az imádsággal lehetővé válik, hogy válaszoljunk Isten hívására, és elvégezzük az előttünk álló feladatot.
Imádság: Urunk, köszönjük, hogy segítesz, ha túlterheltnek érezzük magunkat. Segíts emlékezni, hogy nem minden feladatot kell egyedül megoldanunk. Ámen.
Minek az elengedésére hív ma Isten?
Michael Sanders (Michigan, USA)
Kommentáld!