Túltervezők:

Tollal a kezemben csak ültem, s bámultam a szavakat az előttem fekvő lapon.
„Nem fogsz rátalálni békességemre, ha túlságosan megtervezed az életed, így próbálva irányítani azt, ami történni fog veled a jövőben. Ez a hitetlenség egyik gyakori formája.”
A tervezés egyike azon dolgoknak, amiben jó vagyok. Minden napra időben kész a listám az aznapi tennivalókról. Rengeteg ötletem van a szolgálatra is. De még a szemétkidobást is megtervezem!

A tervezés jó dolog, nem?
Ahogy a fenti szavakat olvastam napi áhítat közben, a Szentlélek elém tárta, hogyan jelenek meg gyakran Mennyei Atyám előtt.
Annyi mindent akarok csinálni. Valahol mélyen tudom, hogy Isten időzítése nem az én időzítésem, de néha tennivalóim litániája abban a reményben készül, hogy ha állandóan keményen dolgozom, és eleget tervezek, Isten rááll az én beosztásomra.
Nem arról van szó, hogy ne osszuk be az időnket. Amilyen rohanó életet élünk, napi teendőink listája megóv attól, hogy kirakjuk gyermekünket parasztlány jelmezben a szomszéd kapuja előtt, miközben az álarcosbál nem ezen, hanem a következő pénteken lesz (igen, megtörtént…).

Amiről itt szó van, ez egy mélyebb, lelki dolog. Hányszor megtörtént, hogy csak terveztem, terveztem, és tovább terveztem, csak hogy újra meg újra csalódjam, mert a listának sosincs vége, s a célok egyre messzebb kerülnek.
A tervezésem nem annyira az időbeosztásról, mint az aggódásról szólt. Úgy éreztem, a listázással teszek valamit azért, hogy uraljam a helyzetet.
Úgy éreztem, Isten így szól hozzám: „Rakd le. Az egész tervezést, az összes aggódásod a dolgok kimenetelével kapcsolatban.”
Péter első levele 5,6-7 így biztat: „Alázkodjatok meg az Isten hatalmas keze alatt, hogy annak idején megdicsőítsen benneteket. Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” Isten hatalmas keze fölöttünk van, és Ő tudja, mikor van „az” az idő („annak idején”). Rögtön a következő versben figyelmeztet Péter, hogy legyünk éberek, mert az ördög ugrásra készen vár, hogy megtámadjon.

Nem véletlenül oszt meg velünk Péter egy ígéretet és egy figyelmeztetést.
Az ígéret az, hogy Isten kézben tartja a dolgokat. Pontosan tudja, merre vezet téged, és ha bízol benne, sokkal többet kapsz, sokkal kielégítőbb lesz az eredmény, mint bármi, amit te gondosan elterveztél.

Ha belekerülünk a túlzott tervezés csapdájába, és a dolgok nem úgy történnek, ahogy mi szeretnénk, a csalódások szorongást keltenek és idegességet, dühösek leszünk – ezek mind az ellenség csapdái, amikkel szeretne letörni, és elterelni a figyelmünket.

Máig is írok időbeosztást. Segít, hogy ne felejtsem el, amit meg kell tennem.
De a túlzott tervezést abbahagytam.
Isten útjai magasabbak az enyémnél. És ha ezt az igazságot előbbre valónak tartom az én terveimnél, akkor mindig kész vagyok irányt váltani Isten tervei szerint.
Vége a túltervezésnek, az időm aprólékos beosztásának. Mikor átgondolom reggel az előttem álló napot, a listám első helyén ez áll: Bízom Istenben.
ÁMEN