Mit mondjunk tehát erre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? Ki vádolná Isten választottait? Isten, aki megigazít.
Ki ítélne kárhozatra? A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk? Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? Hiszen meg van írva: "Teérted gyilkolnak minket nap mint nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat."
De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.

Róm 8,31-39.

MINDEN NAPON

Sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység nem választhat el minket Isten szeretetétől. (Róm 8,38-39)

Egyik barátom azt kérdezte: "Milyen megtapasztalásod volt Istenről, amire nem is számítottál?" Kis gondolkodás után azt válaszoltam, hogy amikor elfogadtam Krisztust, Istenre úgy gondoltam, mint aki mindig jelen van, de csak a szükségben kell hozzá fordulni. Úgy gondolkoztam, hogy nem szabad túlzásba vinni azt a kiváltságot, hogy beszélhetek vele, vagy nem szabad túlterhelnem Istent az én különleges imáimmal.
Azt is gondoltam, a kéréseim nem vehetik fel a versenyt másokéival, melyek bizonyára fontosabbak. Hogy az Istennel való párbeszédet egy nemrég látott közterületi felirat alapján kellene gyakorolnom: "Csak végszükség esetén használja!"
Az évek alatt, hitemben növekedve, a látásmódom teljesen megváltozott. Most már azt gondolom, Isten állandóan része akar lenni az életemnek, napi 24 órában, a hét minden napján.
Arra teremtett, hogy ismerjük őt.
Még mindig nehezen tudom felfogni, hogy Isten, aki a világmindenséget teremtette, állandó közösségben akar lenni velem. De tudom, ez így igaz, Isten ennyire szeret minket. Mi a magunk részét az imádsággal, áhítatossággal, az ige fölötti elcsendesedéssel és az Istennek tetsző életre való törekvéssel teljesíthetjük.

Imádság: Szerető Istenünk, hálát adunk neked, hogy úgy teremtettél minket, hogy ismerhetünk téged. Ámen.

Isten szeretne minden percben közösségben lenni velünk.
John D. Bown (Minnesota, USA)