Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt.
Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.
A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.
Jn 1,1-5.
FÉNY AZ ERDŐBEN
Lámpást sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek a házban. (Mt 5,15)
Testgyakorlás gyanánt egy kis tó körül szoktam sétálni, általában három kört teszek meg. A tavat sűrű erdő veszi körül. A múltkor az erdő különösen dúsan benőtt részén sétálva megfigyeltem, hogy a fák hogyan szűrik meg a lenyugvó nap fényét, meglepő színfoltokat képezve.
Az ágak a narancssárga, a vörös és az arany különböző árnyalataiban ragyogtak. Gyönyörű látvány volt.
Amikor a tavat megkerülve újra odaértem, a színek már eltűntek. Negyedóra alatt az erdő teljesen besötétedett. Az élénk színek emléke azonban megmaradt bennem.
Eszembe jutott, hogy az Istenbe vetett hitünk is hasonlatos ehhez az élményhez.
Isten világossága mindig jelen van. Néha azonban elhomályosul vagy teljesen eltűnik a harcok és a szenvedések idején. Sőt, elfoghat a kísértés, hogy semmibe vegyük azt, ha rosszul mennek a dolgaink. Isten világossága azonban mindig ott van, kész arra, hogy színt, erőt és reményt sugározzon.
Ahányszor csak az erdőnek azon a részén sétálok, mindig eszembe jut az a csodálatos fény, és hálát adok, hogy bár néha nehéz meglátni, Isten világossága mindig jelen van.
Imádság: Istenünk, köszönjük mindig ránk ragyogó fényedet, különösen, amikor az élet kilátástalannak tűnik. Ámen.
Isten világossága mindig ragyog.
Patricia M. Daniels (Florida, USA)
Kommentáld!